A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

tek." E megjegyzést figyelembe véve, hajlamosak lehetünk elfogadni „az előre eltervezett rendzavarás" variációját. Szintén e megbeszélésen kisebb vita alakult ki arról, hogy szükséges lett volna-e a kommunista befolyás alatt álló helyi sajtóban előzetesen cikket íratni Pfeifferről, hogy ezáltal járassák le a politikust a makóiak előtt. Kiss Imre polgármester úgy vélekedett, „helyes az, hogy nem mutattuk be előzőleg mert így nem mondhatják legalább, hogy régen készültünk erre. így spontán jött."

32 Csepregi Imre prelátus, a Makó-Belvárosi Katolikus Egyházközség plébánosa 1944-től 1952-ig naplót vezetett. A megzavart kisgazda gyűléssel kapcsolatosan — noha az eseményen maga nem vett rész, másoktól értesült a történtekről — érdekes bejegyzést találunk a dokumentumban: „Mint mondják, a párthelyiségben volt a polgármester is és a háttérből irányította a rendzavarást."

33 A városban tehát elterjedt az, hogy Kiss Imre, Makó kommunista párti polgármestere személyesen vezényelte le a provokációt.

34 Ennek fényében lehet tanulságos a július 23-ai MKP makói vezetőségi ülésén hozott határozat, miszerint „hívjuk fel az elvtársak figyelmét a suttogó propaganda elleni harcra."

35 Kiss Imre polgármester néhány nappal később a Makói Népújság hasábjain értékelte a július 21-én történteket. „Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy azon a sérelmezett népgyűlésen, amelyen a hallgatók egy része valóban nem tudott parancsolni érzelmeinek és véleményét megmutatta a gyűlés szónokaival szemben — és ezt különös mértékben szeretném kihangsúlyozni —, a demokrácián nem esett semmi sérelem. Nem párt ellen tüntetett és nyilvánított véleményt senki sem. Ismétlem, nem párt ellen, hanem egyes személyek ellen, akiket a Kisgazdapárt szónoknak hívott meg — szerencsésen vagy szerencsétlenül, nem vitatom, hiszen ez a párt belügye — de le kell szögeznem azt, hogy úgy Parragi, mint Pfeiffer államtitkár személye a gyűlést megelőző hetekben, sőt hónapokban egyöntetű céltáblája volt a demokratikus sajtónak, amely kifogásolta, sőt nem egy esetben elítélte azokat a megnyilatkozásokat, amelyek e két szónok részéről az ország különböző részein elhangzottak. Ebben a sajtóvisszhangban részt vett nemcsak a kommunista sajtó, de a Baloldali Blokk valamennyi sajtóorgánuma is. Ilyen előzmények után nem is olyan csodálatos, ha kirobban az, ami kirobbant azon a sérelmezett nagygyűlésen. Újra hangoztatom, hogy az, ami azon a vasárnap délután történt — meggyőződésem szerint — nem a Kisgazdapárt ellen hangzott el, hanem azok ellen, akik ott a hallgatók elé álltak és szólni kívántak"

36 — hangsúlyozta a kommunista párti polgármester. 31 Csongrád Megyei Levéltár. MSZMP Csongrád Megyei Bizottság Archívuma. (A továbbiakban CSML MSZMP CSMBA) 27. f. 4. Őe. 32 Uo. 33 Csepregi Imre prelátus naplója (József Attila Múzeum, Makó; leltári szám nélkül. A továbbiakban Csepregi-napló) 1946. július 22. 34 „Még ott voltunk a helyszínen, amikor feltűnt, hogy Pfeiffer fölháborodottan, igen energikus léptekkel átvágott a Főtéren, és bement az MKP Posta utcai (Szőlősi-ház) székházába. A közelemben lévők ilyesmit mondtak: Most majd az igazságügyi államtitkár kioktatja a kommunistákat a demokráciára." (Dr. Tóth Ferenc feljegyzéséből) 35 CSML MSZMP CSMBA 27. f. 4 őe. 36 Makói Népújság, 1946. július 28. 1. p.