A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

hold volt a kincstár kezében. Településeit különböző jogállás szerint lehetett csoportosítani. Voltak úrbéres községek (Apátfalva, Csanád, Palota, Sajtény és Földeák), két jobbágyfalu (Nagylak és Battonya) mezővárossá nőtte ki magát, Makó már a század elején a csanádi püspökség használatába, majd birtokába jutott.

11 Különleges fejlődési utat járt be Tornya. Jelentéktelen községnek számított, amelyből a Marczibányiak formáltak jelentősebb települést. Ezt a megye birtokviszonyait alaposan megváltoztató kincstári döntés magyarázza. Korábban nagy földhöz jutott itt a modenai herceg, akinek jószágait 1742-ben konfiskálta a Kamara. Később hűtlenség miatt zár alá vették e javakat, s Tornya kivételével, a kincstár bérbe adta. Tornyát 1749-ig saját kezelésben tartotta, majd az aacheni béke értelmében visszaadta a hercegnek. Tőle vásárolta meg a Csanád megyében birtokkal nem rendelkező Marczibányi Lőrinc alispán. Megfelelő előkészületek után, ő emelte mezővárosi rangra a helységet, kastélyt és templomot építtetett, a lakosságot magyarokkal szaporította.

1 István fia 1752. július 25-én született Makón. Édesapja Marczibányi Lőrincz császári és királyi tanácsos, édesanyja hvassói Kvassovszky Judit. „Kisded korában" — ahogy a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi kötete fogalmaz- Budán, Pozsonyban és Nagyszombatban járt iskolába, miután Pesten „egy esztendeig múlatr ta az időt". A „Tudománybeli Jelentés" nem részletezi a pesti időtöltést, csak, mint a későbbi tanulmányok előzményét említi meg. Nagyszombatban a nemesek királyi konviktusának diákja volt, ahol kiadta élete egyetlen munkáját a gyakorlati geometriáról és az egyetemes polgári építészetről. Anyagát Spaits Péter jezsuita atya előadásaiból merítette. Szüleinek korai halála után — előbb édesanyja, majd nem sokkal később édesapja halt meg — feladata lett az elhagyott nemesi jószágok kormányzása, ezért változtatnia kellett tanulmányain. 1770-ben Egerbe ment jogot tanulni, mert két éves jogi iskola készítette fel a nemes ifjakat a birtokigazgatás bonyolult tudnivalóira és a magyar közjogi ismeretekre. Iparkodásának köszönhetően hamarosan tisztában lett a magyarországi törvénykezés elveivel. Elméleti tudását a Királyi Táblán folytatott jurátusi gyakorlattal egészítette ki. A szükséges tudomány elsajátítása és kellő szakmai előmenetel megszerzése után 1777-ben feleségül vette Majtényi Károlynak, a Hétszemélyes Tábla bírájának Mária nevű lányát. A szüleitől rá maradt Csanád, Szerem és Arad vármegyei jószágok örökébe képzett birtokosként lépett, s a jó gazda igyekezetével, szorgalmával hozta rendbe elhanyagolt javait. Néhány esztendő alatt fölépült a híres tornyai kastély, mely nemcsak a tulajdonos jó ízléséről vallott, hanem az építőmesterek ügyességéről is. Úgy a „lakás", mint a körülötte kialakított „kert" Csongrád vármegye gyönyörűségére szolgált, állapították meg a kortársi szemlélők. Rövid ideig a birtokos nemesek életét élte, tornyai birtokosként részt vett Csanád vármegye közgyűlésein és itt tevékeny szerepet játszott a közjó előmozdításában.

13 A XVIII. század utolsó harmadában ismét kiéleződtek a Német Birodalmon belüli ellentétek, amelyek hatással voltak Marczibányi István életére is. A Habs11 GILICZE János-VÍGH Zoltán: i. m. 24. 12 Tudományos Gyűjtemény, 1818. VII. 111. 13 OLTVAI Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. század. Szerk.: FARKAS József. Szeged, 1978. 74.