A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

Iparosok 1853 1884 szabó 24 35 szobafestő 6 17 szűcs és sapkás 6 11 tímár 2 1 üveges 1 3 paplanos és vattás 3 2 cukrász 1 cipész 3 22 bádogos 1 6 1884-ben még 2 fürdős, 1 fuvaros, 3 kávéház, 3 kávémérés, 2 sörháztulajdonos, 7 vendéglős, 22 napszámos volt. Szeged határain is túlmenő hírnevet szereztek az aranyműves Politzer és Pollák Ciporesz család, a kárpitos Seifmann és Lengyel család tagjai. Érdekes, hogy a zsidók nem dolgoztak az ács, faragó, bognár, borbély, csizmadia, halász, kádár, kerékgyártó, késes, kertész, kőműves, mézesbábos, papucsos, szíjgyártó, szűrszabó szakmában.

30 A polgári viszonyok hozzák maguk után, hogy ugrásszerűen megnő a szabad értelmiségiek, a köz és magánhivatalnokok számaránya.

31 1884-ben a szegedi hitközség tagjai között található: 15 ügyvéd (pedig csak 1860-tól nyithattak önálló ügyvédi irodát), 5 jelölt, 2 ügyvédsegéd, 1 királyi alügyész, 14 orvos (köztük egy kórházi főorvos, 2 másodorvos, 1 tiszteletbeli kerületi orvos), 6 mérnök (köztük 4 állami), 1 reáltanár, 1 szerkesztő, 6 hitközségi tisztviselő, 6 tanító, 1 zenetanár, 2 pénzügyigazgatósági hivatalnok, 6 vasúti hivatalnok, 1 városi írnok.

32 A század eleji foglalkozási viszonyokról az 1910-es népszámlálás tanúskodik: Az aktív zsidó népességből (2338 fő) a földművelésben 0,8%, az iparban 36%, a kereskedelem és hiteléletben 48,3%, a közlekedésben 6,6%, köztisztviselőként illetve szabadfoglalkozási értelmiségiként 8,2% dolgozott. A tulajdonviszonyok alapján pedig a következő volt a megoszlás: önálló kereskedő 20,9%, önálló iparos 13,9%, ipari tisztviselő 8,7%, kereskedelmi tisztviselő 17,2%, közlekedési tisztviselő 5,6%, szabadfoglalkozású értelmiségi 8,2%, munkás 24,5%) A közlekedésben dolgozók magas aránya (más városokban ez 2% alatt marad) mutatja, hogy a szegedi hatóságokban megvolt a befogadási készség.

33 Érdekes a földműveléssel foglalkozók alacsony száma, de ezek is kizárólag bérlők voltak, igaz, hogy nagybérlők. Reizner írja, hogy „összesen nincs 200 holdnyi földbirtok tulajdonjogilag a kezükön."

34 30 Uo. 44-45. p. 31 Lásd erről: KARÁDY Viktor: Az asszimiláció Szegeden. In: A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szerk.: ZOMBORI István. Szeged, 1990. 26-27. p. 32 LŐW - KULINYI: i. m. Reizner bevezetője. 13. p. 33 KARÁDY: i. m. 3. táblázat 34 REIZNER: i. m. 38. p.