A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

A szegedi zsidó közösséget alapító nevezetes családok költözési helye és ideje: Pollák Michael Chájim Kistelekről 1781-ben, Spitzer Izrael Óbudáról 1784-ben Politzer Lőbllel együtt, Deutsch Hirs Kecskemétről 1786-ban, Wodiáner Fülöp Veprovácról 1789-ben, Kohen Ábrahám Jenikauból (Csehország) 1799-ben, Auslander Salamon Irsáról 1799-ben. A Szegedre települt családok többsége Csehországból (Kohen, Böhm, Pick), Morvaországból (Kojateiner — 1862-ben Kotányira magyarosított, Back, Lőw), Lengyelországból (Pollák), Németországból (Deutsch) származott, és csak második, harmadik lépcsőben telepedett le Szegedre.

19 A szegedi zsidóság foglalkozási szerkezete Az első Szegeden letelepedő zsidók túlnyomó többségben kereskedéssel foglalkoztak. Az 1792-es összeírás a papon, a kántoron, kisbírón és a tanítón kívül 2 aranyművest, 2 szabót, 1 pipást, 1 pálinkafőzőt, 32 kereskedőt és házalót rögzített.

20 Az 5 mesterember mellett, Reizner szerint, 1808-ban 1 nagykereskedést (Wodiáner Fülöp) 10 kereskedést és 34 házalót tartottak nyilván,

21 de a Lőw-Kulinyi szerzőpáros 54 kereskedőről és házalóról ír.

22 Korábban említettük, hogy a német és szerb kereskedők már 1795-ben kérték a városi tanácstól, hogy a zsidókat tiltsák el a kereskedéstől, 1812-ben pedig, hogy legalább a hetivásárokon való árusítástól. A kérést nem teljesítik, csak 1821-ben hoznak olyan rendelkezést, mely szerint a heti vásárokon csak élelmiszereket árusíthatnak.

23 A zsidók kereskedelmi tevékenysége előtt minden akadály elhárult az 1840. 24. tv cikk 2. par. értelmében: „A fennálló feltételek mellett gyárakat a zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjaikat ezekben taníthatják..." A zsidó iparosokat azonban a céhekbe nem vették föl, és csak nyitott ajtó mellett dolgozhattak, hogy a járókelők láthassák, mit is csinálnak.

24 A zsidóság foglalkozás szerinti megoszlása 1848-ra már sokkal szélesebb sávban mozgott: kereskedő 73, iparos 57, gazdálkodó 3, ecetfőző 1, pálinka és szeszégető 4, mészégető 1, napszámos 27, hajhász 14, üzleti biztos (besteller) 21, fuvaros 5, hajós 4, rabbi és hitközségi hivatalnok 2, tanító 5, orvos és sebész 4, hivatalnok 3, szolga 4.

25 Az 57 iparos közül a legtöbben (15 fő) pipakészítéssel foglalkoztak, az arany és ezüstműves 10, a szabó 6, az üveges 4, a sapkakészítő 3 fő volt. A fontosabb szak19 LŐW - KULINYI: i. m. 5-9. és 96-104. p. MARJANUCZ: i. m. 4. és 18. p. Szeged története. 3. kötet. 388. p. 20 LŐW - KULINYI: i. m. 28. p. 21 REIZNER: i. m. 37. p. 22 LŐW-KULINYI: i. m. 28. p. 23 REIZNER: i. m. 498. p. 24 Uo. 37. és 41. p. 25 Uo.