A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

Ilyen körülmények között indult meg Csanád vármegye újjászervezése az 1700-as évektől Az egyik problémát az jelentette, hogy a régi nemesi birtokok gazdátlanná váltak, tulajdonosaik elmenekültek vagy kihaltak. Helyükbe új családok érkeztek, de ők mind idegeneknek számítottak, akik más helyekről települtek a megyébe. 1753-ban az általános nemesi összeírás idején mindössze 11 nemes család lakott a megyében. Ezek közül első hely illette meg a Návayakat és a Marczibányiakat.

5 A Návayakról már sok mindent tudunk, de a vármegye helyreállításában szerepet játszó, s aztán kiváló hírnévre jutó Marczibányi családról viszonylag keveset. Tanulmányunk a család egyik országosan is kiemelkedő tagjáról, Marczibányi Istvánról szól, akinek 2003-ban ünnepeltük születésének 250. évfordulóját. Mielőtt azonban a fiú életútjának ismertetésébe fognánk, ejtsünk szót röviden az apa, Marczibányi Lőrinc érdemeiről, illetve a család eredetéről. A lexikonok szócikkei egyöntetűek abban, hogy a család ősi fészke a Trencsén vármegyei Pucho volt, ahol kastélyuk is állt. így kapták Mátyás királytól a „puchói" nemesi előnevet. Első ismert törzse, Puchói István, a XV. században Trencsén vármegyében élt. Fiát Puchói Mártont a nép egyszerű nyelvén csak „Marczinak" szólították, nyelvészek ez alapján föltételezik, hogy a későbbi családnév a Marczipán (Márton úr) köznyelvi megszólításból ered.

6 Fia, András kapta meg Mátyás királytól a nemesi kiváltságos levelet még 1467-ben. A család ismertebb tagjai közül kiemeljük Marczibányi Györgyöt, akit 1650-ben a lednici vár kapitányaként említettek a források. Kiemelkedett még I. Lőrinc, akinek neve előtt azért szerepel sorszám, mert több családtag is viselte ezt a keresztnevet. Témánk szempontjából Marczibányi (I.) Lőrinc a fontosabb, mert ő István édesapja, s Csongrád megyei működése tette lehetővé a család itteni meggyökerezését. 1740-1743 között Csongrád vármegyének főjegyzője volt, majd 1743-tól 1767-ig alispánja lett. 1741-ben országgyűlési követnek választották meg, egyben kinevezték királyi tanácsosnak. Ezekre az évekre esett a tornyai és kamenici birtok megszerzése. Nevéhez kapcsolható a makói hagymára vonatkozó első írásbeli följegyzés. Csanád vármegye alispánjaként 1753-ig Makón lakott. Ám ekkor megszerezte tornyai birtokát (ma a Romániában levő Turnu) és birtokos emberként foglalkozott a hagymatermesztéssel is. 1755-ben írta Gerlicze János makói főbírónak: „Fokhagymára elküldtem egy Máriást, vegyen ültetni való fokhagymát. S vöröshagymát is vegyen egy-két koszorúval". Nem a birtokához közelebbi Arad piacáról szerezte be a szükséges hagymát, hanem a távolabbi Makóról. Valószínűleg azért, mert azt jobb minőségűnek tartotta.

7 Fiai voltak még: III. Imre és II. Lőrinc. III. Imre szerezte az Arad megyei nádasi uradalmat, s apja illetve bátyja nyomdokain járva jótékony alapítványokkal örökítette meg nevét. Hét gyermeket nevelt föl, közülük fia, Antal jutott nagyobb hírnévre. Növelte a családi birtokot a Trencsén megyei kocsóczi uradalom megszerzésével, így egységes irányítás alá jutott a tornyai, kameniczai és kocsóczi birtoktestből álló családi uradalom. Az eddigiekből kiderült, hogy a Marczi5 OLTVAI Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében. In: Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből XIX. század. Szerk.: FARKAS József. Szeged, 1J74. 85. 6 NAGY Iván: Magyarország családjai. VII. Pest, 1860. 295. 7 TÓTH Ferenc: A makói hagyma. Makó Monográfiája 2. Makó, 1998. 102.