A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

1900. április 17-18-án rendezték meg Budapesten a magyarországi kisgazdák és mezei munkások országos tanácskozását.

92 Hét napirendi pontot tárgyaltak meg, mint például: a szervezkedés és földművelő lap kiadása, a földművelő titkárság szervezése; a földművelők és a Szociáldemokrata Párt stb. Az értekezleten a csongrádi szociáldemokraták képviselete is jelen volt. Majd a Szociáldemokrata Párt VII. kongresszusán ugyancsak megjelentek a küldötteik, s a kongresszus a legjobban működő vidéki szervezetnek nyilvánította a csongrádit.

93 A kongresszus minek alapján ítélte meg a csongrádi pártszervezet munkáját, arra a források nem adnak választ, ez az eddigiekből nem tűnt ki. Az 1899-190l-es gazdasági válság, amely a pénzügyi válság következtében a földmunkásokat foglalkoztató vállalkozói tevékenységet is jelentősen csökkentette, nehézzé tette a földmunkások elhelyezkedését. Egyre nagyobb problémát jelentett munkát találni és ami akadt, az is rosszabb feltételekkel folyt, mint az 1890-es évek közepén. Az agrármunkásság megélhetési viszonyai a századfordulón természetes, hogy Csongrádon sem volt megnyugtató. Ezt teszi szóvá a Huszka Mihály vezette delegáció, amikor 1900. május 4-én kérelmet terjesztett elő dr. Vadnay Andor főispánnak. Előadták, hogy a legnagyobb nyomor közepette élnek a munkahiány folytán. Es a fővárosi szocialisták miatt gyanúba keveredtek, hogy a fennálló jogrend ellen harcolnak, sőt arra akarnak rábírni más egyletbeli munkásokat is. így a téves hír miatt nehezen kapnak munkát más megyékben — minden bizonnyal ez esetben a csongrádi kubikosokról volt szó (B. Gy.) —, és még csak felszólítást sem kapnak munkára. Felpanaszolták, hogy ez ügyben már nyújtottak be kérvényt a főispánhoz. Ez alkalommal arra kérték Vadnayt, tájékoztassa az országos munkaközvetítő hivatalt, miszerint a csongrádi és szentesi munkások „Méltóságod előtt most egy éve kijelentettük azt, (hogy) elhatározott szándékunk a törvények iránti tisztelet és engedelmesség, valamint a fővárosi agitátorokkal való szakítást megvalósítani." Arra hivatkoztak, hogy ettől az időponttól kezdve egyetlen eset sem történt, amikor is szükség lett volna a törvényes beavatkozás a hatóságok részéről. Végső ínségük figyelembevételével arra kérték a főispánt, szíveskedjen a kormánynál eljárni, hogy ne hagyják őket elpusztulni a rágalom miatt, holott nem izgatnak a törvények ellen és mozgalmukat a törvények tiszteletére alapozzák. Feltárták, hogy 2000 helyi kubikos munka nélkül áll és munkáért könyörögnek. A 171 aláíró kérelmező mellett Mátéffy Kálmán főszolgabíró is beadvánnyal fordult a főispánhoz, javasolva, támogassa a csongrádi földmunkások kérelmét.

94 Egyébként ez évben a földmunkások megyeszerte szakadatlanul ostromolták a hatóságot munkáért, ígéreteket kaptak, de földmunkát nem. A Szociáldemokrata Párt központi vezetése a képviselőházhoz benyújtott 1901. évi memorandumában kérte a munkaalkalmak biztosítását. És ebben a vonalban illeszkedett a csongrádi is. Huszkáék kérelme részben elénk tárja a földmunkásság megélhetési gondjait, másrészről, hogy a munkalehetőségük korlátozása következtében anyagi viszonyaik miként szorították vissza Csongrádon a mozgalom radikalizmusát. 92 NAGY József: A Heves megyei munkásmozgalom kialakulása 1890-1914. Bp. 1982. 44. p. 93 ERDÉLYI Péter: i. m. 171. p. 94 CSML (SzL) főisp. ált ir. 151/1900. sz.