A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

A szocialista eszmék terjedésére vonatkozó megállapítások a Csongrádi Hírlapban ellentmondásosak. Ugyanazon számban az egyik helyen úgy fogalmaz: „a nemzetközi szocialista izgatóknak nem ülnek fel" az itteni földmunkások. Másik cikke szerint a szocialista eszmék a csongrádi szorgalmas földművelő népet mételyezik. A munkásnép titokban gyűlésezik, határozatokat hoz. Ha munkával kínálják, túl magas bért követel, ha nem kapja meg, inkább a „nagy utca sarkán ácsorog, vagy ha nagyon megunta magát, lopásra is adja a fejét."

41 Az a tény, hogy a Szociáldemokrata Párt ösztönözte a földmunkásságot, a jobb életkörülményt biztosító munkabérek kiharcolására. Az azonban nehezen képzelhető el, hogy a túlhajtott napszámbéreket szorgalmazta volna, hiszen az a nagyobb arányú munkanélküliséget idézte volna elő a mezőgazdasági munkásság körében. Az 1897-es év folyamatosan zajló mozgalmai körül a legkiemelkedőbb az egész Alföldre és néhány dunántúli megyére kiterjedő aratási sztrájk volt. A bérmozgalom ilyen kiterjedésére a legpesszimistább helyi hatóságok és a kormány sem számítottak. A követeléseket nem csupán az ingyenes szolgáltatások eltörléséért a korábbi, kedvezőtlen részesedési arány javításáért folyó harc határozta meg, hanem a kedvezőtlen időjárás következtében előállott rendkívüli silány termés is. Ez azt jelentette, hogy a korábbi szokásos rész (1/13 - 1/14-ed) juttatásával csak elenyésző keresményhez jutottak volna a munkások. Az aratás idején végül szinte mindenütt, hosszú alkudozások árán vagy sztrájkok közbejöttével új egyezségek születtek. Ezen a vidéken a leggyakrabban az orosházi és szentesi mintát követték.

42 A sztrájkhullám betörését jelezte, hogy június 24-én 400 csongrádi részes arató mondta fel a szerződését Derekegyházán, gróf Károlyi László uradalmában. Az új alkut a tiszttartó először elfogadta, majd a nyolc csendőrrel megjelenő szolgabíró előtt visszavonta, s az aratókat csendőrökkel űzette ki a pusztáról. Az összeütközés után az aratók a főispánt kérték fel a közvetítésre, de az hatástalan volt, és végül Dányi József 86 aratómunkás nevében a belügyminiszterhez fordult, s így az új alku létrejött.

43 Majd 50 kaszás és 50 marokverő szerződött el vidékre, és új alkut akart kötni, amire a földesúr nem volt hajlandó, erre az aratók ott hagyták a munkát.

44 Okulva a történtekből, a csongrádi munkások 1898. május 18-án a Munkáslapban aratási szerződést tettek közzé. A bevezető részben megemlítik, hogy súlyos megélhetési gondokkal küzdenek, a drágaság olyan nagy, hogyha nem iparkodnak jobb keresetet kivívni, akkor családjukat az éhség fogja elpusztítani. Kifejtették, hogy az emberiség jólétét akarják előre vinni, a munkássággal együtt. A szerződésminta 12 pontból állott, amely a munkaadók és a munkavállalók részletes kötelezettségeit tartalmazta, mint pl. 1./ A munkaadó tartozik minden aratónak fejenként 9 mázsa búzát, 2 mázsa árpát és 1 métermázsa zabot adni, azaz összesen 12 métermázsa gabonát. 2./ Ezen gabonáért minden aratópárnak 41 Csongrádi Lap 1897. május 2. 42 FARKAS József: „Ne legyen többé se úr, se szolga!" Bp. 1989. Kossuth Könyvkiadó, 83. p. 43 ERDÉLYI Péter: i. m. 167. p. 44 A Magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 1890-1900. II. köt. Bp. 1954. 474. p.