A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

élén álló Pollák Bélától kapott hatékony segítséget. A későbbiekben a pártvezetőség tétlensége elleni tiltakozás vezette a Mezőfi-féle ellenzéki pártba, a magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Pártba, amelynek megyei tábora a földmunkások követelésének hangot adó SZABAD SZÓ című lap köré csoportosult.

30 Ez évben találkozunk első ízben Hajdú János nevével is, aki kubikosként kapcsolódott be a helyi földmunkás-mozgalomba, s néhány év múltán már a csongrádi kubikosok elismert vezetője lett.

31 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi vezetésével szembekerült szocialista földmunkások — Várkonyi István kezdeményezésére — Cegléden 1897. február 14-16-án kongresszust tartottak. Ezzel elkezdődött a pártszakadás, Várkonyi híveinek külön párttá szerveződése.

32 A Független Szocialista Párt ceglédi alakuló kongresszusán a csongrádi földmunkásokat Huszka Mihály képviselte.

33 Nem tudunk róla, hogy ott felszólalt volna. Várkonyi mozgalmának egyébként — Gaál Endre kutatásai alapján — a megyében Szeged környékén volt a legjelentősebb befolyása. A ceglédi kongresszus határozatával tulajdonképpen megvetették az alapját a földmunkás-szövetségnek, mert kimondták, hogy olyan szövetséget kell létrehozni, amelyben „minden földművelő bevonandó a munkák elvállalásánál egyöntetű eljárás céljából." A szakszervezet ügyeinek intézésére tervbe vették minden helységben a földművelő-titkárság felállítását, s elhatározták, hogy a mozgalom irányítására országos földművelő-titkárságot létesítenek Budapesten.

34 Az államhatalom sem tétlenkedett, s a kettészakadt agrármozgalom radikálisabb irányzatát, a Várkonyi vezette csoportot rövidesen felszámolta. Az egyre jelentősebb szervezettségi szintre jutó alföldi földmunkásság küzdelmeinek középpontjában a 90-es évek második felében az aratási feltételek és a munkabérek javításának kérdése állt. Ezek megváltoztatására irányuló mozgalom különösen felerősödött az 1897. február 14-16. között Cegléden megtartott földmunkás-kongresszus után. A tavasz folyamán Csongrád megyében is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkások a korábbi szerződések feltételei szerint nem fognak munkába állni. És az addig szokásban lévő juttatásoknak a dupláját kezdték követelni, amit a sztrájk fegyverével is késznek mutatkoztak kivívni.

35 A földművelésügyi miniszter e tárgyban 1897. április 27-én kiadott 2143. számú bizalmas leiratában írja: „... az alföldi munkásmozgalom a legutóbb olyan irányt vett, mely a munkások követelményeinek az aratási munkálatok zavartalan lefolyásának megakadályozásával kíván érvényt szerezni." A miniszter megállapítása szerint a fenyegető baj nem volt olyan nagy, mint ahogyan azt a sajtó feltüntette. Azonban nincs kizárva — fűzte hozzá —, hogy a gazdák érdekében esetleg sürgős és beható intézkedések meghozatalára ne kerül30 A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk.: ANTALFFY György. Szerk.: KANYÓ Ferenc, RÁCZ János. Szeged, 1987. MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága 183. p. 31 Uo. 162. p. 32 FARKAS József: Agrárszocialista mozgalmak 1890-1907. Szeged, 1968. 33. p. 33 ERDÉLYI Péter: i. m. 168. p. 34 SZAKÁCS Kálmán: Mezőgazdasági munkás érdekképviselet 1896-1944. Bp. 1981. Táncsics Kiadó, 12. p. 35 Csongrád megye évszázadai ... 99. p.