A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi vendéglátóhelyek képeslapokon 1900-1920

A névváltozások sokaságához képest sokkal kevesebb adatunk van a fölszolgált ételekről. Nagyon fontos ugyanis a vendéglők egyéni ételkínálata, sajátos ízvilága, hangulata. A szegedi hagyományos ételek és ételkészítési technikák, pl. szabadtűzön főzés rendszeresen előfordulnak a hirdetésekben. Kiemelkedő szerepük volt a halételeknek. Nemcsak a neves halászmester, Bitó János csábította saját főzésű halászlével vendégeit, hanem a Próféta udvarkertjében és a Hági kerthelyiségében is egy-egy halász főzte bográcsban a halászlét. Az elsőrendű Tisza Szálló étlapján is sokféle hal szerepelt. Az 1900 novemberében meghirdetett ún. „ínyencvacsorákon" előkelő neveken kínáltak különféle tiszai halakat: süllő portugál módra, rántott kecsege genevoise mártással, ponty vörösbor mártásban a clunyi bencések receptje szerint, süllő a' la Morvay, tok a' la Metellate, stb. „Én ugyan az ételevés művészetéhez nem értek [...] de azért nagyon szeretem nézni a jóízűen enni tudókat, ha nem mennek a falás túlzásaiba. ...] Mondják azt is, hogy a fa-szén izzó parazsának vannak olyan füstillatai, amik az ételnek a savát-borsát gyarapítják."

33 — írta Tömörkény István, aki az idézet szerint nem annyira a gasztronómiai élvezetekért járt a vendéglőkbe, kiskocsmákba, hanem inkább a megírható témák miatt. „Ült és hallgatta a szívnek tetsző beszédeket, a más népnél föl nem található szófűzéseket, színes kiformálásukat" — írta Sz. Szigethy Vilmos

34 a Rozi néni alsóvárosi kiskocsmájában sokszor elidőző Tömörkényről, aki a hagyományos vendéglőket kedvelte, vagyis azt a kocsmát, ahol a gazda a maga házában a maga borát mérte. Mint eltűnő formát többször megidézte novelláiban. „Összevissza talán három bormérés van a városban olyan, amely a kilencórai harangszót betartja." — írta 1910-ben.

35 A nagyvárosi közönség nem a korai zárórát kedvelte — ez a kérdés nem is volt szabályozva kivéve a háborús éveket —, és nem a csendes vendéglőket kereste. Választékból pedig volt bőven. A szegedi vendéglátás elismertségét mutatja, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon a szegedi Juranovics Ferenc rendezte be és vezette a halászcsárdát, ahol a szegedi ételek mellé Urbán Lajos 24 tagú zenekar szolgáltatta a zenét Fehér Poldi

36 prímással az élen, Magyarország hírnevét öregbítve.

37 A címben megjelölt időszakban a Szegedi Napló híreiben és hirdetéseiben rendkívül sok vendéglátóipari egységről van szó. Jelen közleményben azokat emeltük ki, amelyekről a múzeumi és magán képeslap-gyűjteményekben az adott időszakból, vagy közelében készült képeslapot találtunk. A névszerinti bemutatásoknál a dátumok és a hozzá fűzött adatok a Szegedi Napló adott napi híreiből ill. hirdetéseiből származnak.

38 33 TÖMÖRKÉNY 1911. május 7. 2-4. 34 Sz. SZIGETHY 1988. 24. 35 TÖMÖRKÉNY 1958. 413. 36 Fehér Poldi (1846-1914) zsidó származású hegedűvirtuóz, Urbán Lajos zenekarának karmestere, esetenként vezérprímása volt. Külföldi vendégjátékai alakalmával zenei tehetségét egyenlőnek tartották Reményi Edével. APRÓ 1996. 195-197. 37 SZN 1900. március 22., 6. 38 Itt mondunk köszönetet dr. Apró Ferencnek lektori megjegyzéseiért és adataiért.