A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

LENGYEL András: József Attila „kedves fiatal professzora”. Tóth Béla (1897-1958)

elfog a vágy, újra gyermeknek lenni, fiatalnak, olyannak, amilyen voltam: holnapba néző remetéje a vágyakozásnak, alázatos, szorgalmas kisdiákja a jutalommal kecsegtető Élet-mesternek." Ez, bár némi patetikus önsajnálat letagadhatatlan, egészében belülről jövő vallomás, lelki helyzete pontos diagnózisa. 10 Genfi életét a világháború kitörése alapjaiban változtatta meg; ahogy előre sejtette, „fejére szakadt a világ". A háború kitörésének hírére a nemzetközi intézmények beszüntették működésüket. A tengelyhatalmak Svájcban tartózkodó állampolgárait internálás fenyegette, s a svájciak az „idegenek" hazájukba való hazatérését szorgalmazták. Aki mégis maradni akart, annak Svájc nem adott munkavállalási engedélyt. A viszonyok megváltozásának jeleként egyebek közt bevezették például az addig elképzelhetetlen élelmiszerjegy-rendszert is. Tóth Béla genfi élete ezzel lényegében ellehetetlenült. Ezért, a kialakult helyzetet áttekintve, 1940-ben úgy döntött, hogy családját Genfben hátrahagyva hazaköltözik Budapestre. Itthon első, ideiglenes lakása a ÍV. kerületi Ferenc József rakpart 15. alatt volt. Genfi diplomáciai beosztásának köszönhetően itthon a Külügyminisztériumban kapott állást, miniszteri tanácsos lett. Családja hazahozatalát tervezve hamarosan újabb, nagyobb lakást vett és rendezett be a XI. kerületi Bicskei u. 4. szám alatt. Az elkövetkező években ez a IV. emeleti, három szoba hallos lakás lett az otthonuk — 1941-ben felesége és fia már ide érkezett meg. Ekkor már, állítólag, hosszabb ideje a szociáldemokrata párt tagja volt. Fiát 1942-ben a ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumába íratta be. Ez, ismerve beállítódottságát, alighanem a „vegyes házasságból" származó fiú mentését szolgálta. Élete nehéz időszaka volt ez; házassága is megromlott. Fő munkaterülete egy szociálpolitikai folyóirat, a Nép- és Családvédelem szerkesztése lett. A háborús években főszerkesztőként ezt a lapot irányította. A katonai szolgálatot, némi ügyeskedéssel, megúszta; első világháborús fronttapasztalatai birtokában semmiképpen nem akart újra katona lenni. Lakása azonban 1945-ben egy légitámadás során elpusztult. S — már Budapest ostroma után, a zsidóüldözések múltával — feleségétől is különvált; házassága végleg összeomlott. Ugyanakkor, megismerkedve a házban lakó Gyárfásné Homola Adéllal, egy új kapcsolat is elkezdődött életében. A frontok mozgását kísérő mindennapi veszélyeket sikeresen túlélte. Nyelvtudása révén mind a beszállásolt német katonákkal, mind utóbb a portyázó orosz alakulatokkal szót tudott érteni. Önvédelmi mimikriként hosszú szakállt növesztett, s öreg külsővel elkerülte a robotra való elhurcolást is. Ahogy fia írja róla: „Túlélési képessége, az első világháborús tapasztalataira alapozva, segíti az időszak átvészelésében (elszórt lőszerek, robbanóanyagok hatástalanítása, vízellátás, világítás megoldása, óvóhelyi élet megszervezése, hírek beszerzése, vagyontárgyak megszállók elől való elrejtése stb.)."