A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

LENGYEL András: József Attila „kedves fiatal professzora”. Tóth Béla (1897-1958)

sedre vonatkozóan M. [=Magyari] azt mondta, hogy neki nincs ingerenciája az V. u. o.-ra. Különben, hogy az idén már a tanári megbízások előtt publikálják az ösztöndíjak adományozását, ezzel szinte lehetetlenné is válik amannak megszerzése. No de ha ez nem is sikerül [,] ne kedvetlenítsen el, hiszen ott lesz az Ecole-ból való fizetésed az ösztöndíj kiegészítésére." (Az ösztöndíjat egyébként ekkor 2000 pengőre emelték föl, „s indokolt esetben lehet számítani tandíjsegélyre" is.) Az 1927/28. tanévbeli párizsi ösztöndíjas évéről kicsit többet tudunk, mint amennyit a megelőzőről. Régi lakásában élt ekkor is, de ez évben az Elő Keleti Nyelvek Nemzeti Iskoláján (École Nationale des Langues Orientales Vivantes) cseh tanulmányokat folytatott. Tanára itt „Monsieur Dominois" volt. A cseh nyelvi diplomát 1928. július 31-én kapta meg. Ekkor már csehszlovákiai (prágai) szlavistákkal, például Pavel Bujnakkal is kapcsolatban állott. (Érdeklődésének ez az iránya nyilvánvalóan összefüggött szülőföldje sorsával, Zólyom szlovák impérium alá kerülésével.) Sorsa azonban változatlanul bizonytalan volt. Jól dokumentálja ezt egyik párizsi magyar ismerősének, Szekula Ágnesnek hozzá írott, sorsán töprengő levele. „Nem szabad az elkeseredett értékes otthoniak számát szaporítania, ez nem lehet Programm" — írta neki Szekula június 29-én. „Mielőtt elutazik innen kellene talán mégis itteni összeköttetéseit rendeznie, arra az esetre is, ha megkapja az ösztöndíját, arra is, ha ehelyett azt a bizonyos otthoni vidéki állást ajánlanák majd fel." A vidéki tanári állás azonban, Szekula Ágnes szerint sem igen felelt volna meg neki. „Maradna tehát mégis a párisi lehetőség és itt ismét kétféle szempontból kellene mérlegelnie; azt a bizonyos hírszolgáltatást valahogy úgy kombinálni és realizálni, hogy hazafelé is hasznos és magyar érdekből is hézagpótló legyen; ezzel [...1 a saját dolgán is nagyot lódíthatna. Elvégre Ottlik pl. Genfben ilyesfélét csinál, mint sajtófunkcionárius." „Ha viszont a hivatalos magyar körök erről sehogy vagy csak rosszallólag vennének tudomást, úgy megcsinálhatja még a saját karrierjét, anélkül, hogy ártson otthon." Az itt fölmerülő „sajtófunkcionáriusi", hírszolgáltató feladatkörről, mint lehetőségről semmi közelebbit nem tudunk. Csak sejthető, hogy ez a munkakör, ha megvalósul, Párizsból „hazafelé" továbbított volna politikailag és üzletileg hasznosítható híreket, s ennek alapja Tóth Béla széles körű nyelvismerete és franciaországi tájékozottsága és kapcsolatrendszere lehetett volna. Ám már az ötlet puszta fölmerülése is a pályamódosulás jele; egy nagy reményekre jogosító bölcsészpálya „praktikus" életpályára való átállításának gondolata merült itt föl. 7 Szegeden, s Szegedet követően ugyanis Tóth Béla még hagyományos filosz-stúdiumok művelője volt. írásai, amelyek itt-ott megjelentek, egy franciás orientációjú, nyelvtudását különböző irodalom- és gondolkodástörténeti témák földolgozásában kamatoztató tudósjelölt írásai. Még 1925-ben, szegedi tanárkodása idején jelent meg a párizsi Revue des Études Hongroises et finno-ougriennes azévi 1-2. számában Un apôtre français de Petoß: Thaies Bernard című irodalomtörténeti dolgozata. Még ugyancsak szegedi időszakának terméke A felvilágosodás és politikai romanticizmus című eszmetörténeti írása, amelyet a Társadalomtudomány 1925. július-augusztusi száma közölt. Ez, persze, már némi elmozdulást jelez a