A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

FORGÓ Géza: Elfeledett makói prédikátorok

Lelkészi föladatait „élő nyelvvel és hangos szóval" nem volt képes ellátni, de idejét nem „sóhajtozó nyögéssel és fájdalmat szaporító panaszolkodással, hanem inkább csendes elméjű példaadással és az Isten népének írás által ki telhető oktatásával töltenem el [...] ha fölülhettem, író kezem és ujjaim az írásra nem reszketők, hanem mindenkor készek és alkalmatosak voltak."

20 Az 1802. október 29-én tartott ekklézsia gyűlésen Nagy István közölte, hogy a két lelkész közötti vita miatt Gyarmathy Ferenc „itten a hivatalt tovább folytatni teljességgel nem akarja". Ezért javasolta, hogy helyébe Juhász István gyulai prédikátort hívják meg. Erre Raffai Ferenc hevesen válaszolt: „ő kelme minekünk nem kell". Szerinte „Gyarmathy Ferenc tiszteletes úr cselédje [Etsedi Miklós másodlelkészl akarta a háborúságot", és ragaszkodott a tiszteletes marasztalásához. Gyarmathy Ferenc azonban ekkorra már „megunta a sok alkalmatlanságot" és „ő kelmével együtt nem akar maradni." Etsedi tábora erősebb lehetett, hiszen végül a gyulai lelkész meghívását döntötték el.

21 A kettejük vitájában az egyháztanácsi ülés akart bíró lenni, ezért 1803 február elejére összehívták Makóra, de mindent megoldott a régóta betegeskedő Etsedi Miklós halála.

22 Az egyházi tanács így egyebet nem tehetett: „utolsó tisztessége megadásában résztvevén, tanúja volt a makóiak megholt papjuk eránt való nagy szeretetének, kik őtet a templom mellett lévő kriptácskába eltemették" február 7-én.

23 Gyarmathy Ferenc pedig néhány hónappal később Szentesre ment, ahol jól megfért az Etsedit „igen kedves prédikátornak" nevező Kiss Bálinttal.

24 Etsedi Miklós sírtáblája elhelyezéséről a templom déli falára, még hallgatnak a források. Valószínű, hogy 1828 márciusában történt, amikor Szikszai Benjámin fa sírtábláját is kifaragták, hiszen teljesen egyformák. Talán éppen Szirbik Miklós volt az, aki szorgalmazta mindkét tábla elkészíttetését, ami bizonyítja, hogy Etsedit halála után 25 évvel még nem felejtették el. A fából készült sírtáblára Etsedi Miklós saját magának írt versét faragták: Testem s árnyam zárja magába e kis halom, ím, lásd: Lelkem béfogadák mennyei szent seregek. Tisztem „Pásztor" volt, s csendeskén egybe' „Poéta", Vesszővel vert és lantot ütött ez a kéz. Vándor, géniuszom kedveld hát s hamvaim' egyként: Míg élsz, mindezeket semmibe' meg sohse bántsd! Hattyúdalomként aki e pár sort vélem íratta: Légyen a glória szent Istenemé egyedül! Fordította: Varga Zsigmond" 20 ETSEDI Miklós: i. m. 21 Ekklésiai gyűlések jegyzőkönyve, 1802. október 29. 22 TÓTH Ferenc: Egyházak, oktatás, kultúra. In.: Makó története a kezdetektől 1849-ig. 620. p. 23 KISS Bálint: A Békés-Bánáti Református Egyházmegye története. Szeged, 1992. 223-224. p. 24 SZIRBIK Miklós: Lm. 51. p. 25 TÓTH Ferenc: i. m. 620. p.