A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BERNÁTSKY Ferenc: „Az első szocialista követ”. Az 1922-es nemzetgyűlési választások Hódmezővásárhelyen, levéltári források tükrében

István jelölésére vonatkozó 51 db ajánlási ívet, a Keresztény-Keresztyén Kisgazda Földmíves és Polgári Párt képviseletében. Dr. Vekerdy Béla tanár, dr. Tárkány Szűcs Ernő és dr. Mónus Sándor ügyvédek dr. Vekerdy Géza

28 pártonkívüli jelöltre vonatkozó 41 db ívet adtak át a választási biztosnak. A választási bizottság május 20. és 22. között átvizsgálta az ajánlások egy részét, és megállapította, hogy gróf Bethlen István 672 db, míg dr. Vekerdy Géza 611 db érvényes ajánlással rendelkezik, így mindkét jelölt indulhatott a választáson.

29 A II. választókerületben Későy István gyógyszerész, Udvarhelyi Sándor kereskedő, Barabás István unitárius lelkész nyújtják be dr. Szádeczky Lajosnak,

30 a Keresztény-Keresztyén Kisgazda Földmíves és Polgári Párt képviselőjelöltjének az 54 db ajánlási ívét. Szeder Ferenc

31 szociáldemokrata jelölt 10 db ajánlási ívét 27 Bethlen István, gróf (Gernyeszeg, 1874. október 8. - Szovjetunió, 1946. október 5.) 1901 és 1918 között sajátos erdélyi jegyekkel rendelkező regionális politikus. 1918-1920-ban az ellenforradalmi erők egyik fő organizátora és a magyar békedelegáció főmegbízottja. Az Országos Menekültügyi Hivatal elnöke 1920. április 19-től. 1920-1926 között két cikluson át Hódmezővásárhely nemzetgyűlési képviselője. 1921. április 14.-1931. augusztus 24. között Magyarország miniszterelnöke, és mint ilyen az úgynevezett Horthy-rendszer megalkotója és konszolidálója. Ezt követően, a II. világháború végéig, a náciellenes és nyugatbarát politikai irányzatok vezéralakja volt. ROMSICS, 1999. 28 Vekerdy Géza (Hódmezővásárhely, 1887-) Ügyvéd. 1906-ban érettségizett, 1906-1907 között a Vásárhely és Vidéke című napüap szerkesztője. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, 1910-ben avatták doktorrá. 1910-1914 között Budapesten praktizált. 1914-ben a nagyváradi királyi járásbíróság jegyzője. 1919-től Budapesten dolgozik ügyvédként. Az 1922-es nemzetgyűlési képviselőválasztáson a vásárhelyi I. választókerületben pártonkívüli programmal indult. FEJÉRVÁRY, 1929. 683. p. 29 CSML HL Hmvh. v. Kp.-i Vál. ir. 11. doboz - szám nélkül 30 Szádeczky Lajos (Pusztafalu, 1859. április 5. — Budapest, 1935. december 29.) Történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Budapesten és Bécsben folytatott egyetemi tanulmányai után 1881-ben tanári, 1882-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1882-től 1891-ig a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője. 1883 tavaszán Odescalchi Artúr herceggel a bukovinai székelyek hazatelepítését intézte. 1883-tól magántanár a budapesti egyetemen, 1891-től a kolozsvári egyetemen a magyar történelem tanára. Román, lengyel levéltárakban, Törökországban kutatott, 1895-ben részt vett a Zichy-féle kaukázusi expedícióban és megírta annak történetét. 1910-11-ben a kolozsvári egyetem rektora volt. Az I. vüágháború alatt, mint hadtörténetíró, bejárta a frontokat, részt vett Erdélyben a nagyszebeni és a brassói ütközetekben. A román megszállás után 1919-ben neki is távoznia kellett Kolozsvárról. 1920-ban Hódmezővásárhely II. választókerületében megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek. A Kolozsvárról Szegedre áttelepített egyetemen folytatta tovább egyetemi tanári pályáját. Nagyszámú, főleg a XVI-XVII. századi Erdély történelmével foglalkozó munkája jelent meg. Számos régi magyar történelmi forrást tett közzé. Szerkesztette a Székely oklevéltár V-VII. kötetét. Kiadta egyebek között Apor Péter verses műveit és leveleit (1903), Bethlen Gábor és Hlésházy Gáspár levelezését (1914), Bethlen Miklós emlékiratait (1923). Főbb művei: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben, 1599-1601 (Bp. 1882); Kornyáti Békés Gáspár 1520-1579 (Magy. Tört. Életr. 7., Bp. 1887); A czéhek történetéről Magyarországon (Bp. 1887); Konstantinápoly és magyar emlékei (Bp. 1903); A csíki székely krónika (Bp. 1905); II. Rákóczi Ferenc Erdélyben (Kolozsvár, 1907); Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon (Okirattárral, 1307-1848. Bp. 1913); A székely nemzet története és alkotmánya (Bp. 1927). Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet. 1982. 689., p. Révai Nagy Lexikona 17. kötet. 1925. 296-297. p. 31 Szeder Ferenc (Szentes, 1881. január 31. — Budapest, 1952. június 12.) Agrárproletár családból származott, a szentesi földmunkásszervezetnek 1896-tól tagja. Az 1890-es évek végén Budapestre került, alkalmi munkából élt. 10 évig kubikusként dolgozott, főleg Ausztriában és Csehországban. Munkája mellett autodidakta módon képezte önmagát. 1910-től miskolci függetlenített párttitkár, 1914-ben a kerületi munkásbiztosító tisztségviselője. Az I. vüágháborúban megsebesül. 1919.