A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

ÍV. Székely János református helyettes iskolaigazgató tanügyi jelentése az 1918-1919. Tanévről 1919. július 1. Egyetlen református tudósításunkat a francia kivonulást követően, mintegy kétheti román megszállás tapasztalatai után, a tanév befejeztével állította össze Székely János, helyettes iskolaigazgató. írása képekben gazdagabb, mint a katolikus forrásaink, ugyanakkor érzelmileg visszafogottabb, mint azok. Szemléletben a katolikus és református beszámolók nem különböznek egymástól. Székely röviden így sommázta az 1918-1919-es évet: „a háború rémségei és nyomorúságai között köszöntött be, majd folytatódott a háborúnál is félelmetesebb és pusztitóbb belső zavarokkal és végül befejeződött a legszomorúbb állapottal: szerencsétlen hazánk különböző részeinek és városunknak megszállásával. " A franciák távoztával lényegesen rosszabbra fordult a város helyzete. Ennek szimbolikus kifejezője, hogy a román uralom „a középületeinken lengő nemzeti lobogónkat másikkal cserélte fel. "

u Csak ebben a tudósításunkban olvashatunk a január 30-ai „utczai harczról. " A néhány sor érzékelteti azt az „ijedelmet", mely eltöltötte a várost. A növendékek szétrebbentek, „mindenki rettegett az esetleg megismétlődő rémnapoktól." A református igazgatónak nem volt jó véleménye a március 22-én kezdődött új politikai rendszerről. Bevezetőjében meg is adja e szomorú helyzet előidézőinek tömör erkölcsi sommázatát. A tanácsuralom hívét olyan embernek tartja, akit a „könnyű előmenetel, vagy felemelkedés lehetősége, a bírvágy" érdekelt, s „megfeledkezett hazájával, egyházával s iskolájával szemben tartozó kötelességről. " Ebből a jelentésből is kitűnik, hogy a tanácsuralom okozta borzalmakat a franciák vezette megszállás lényegében a viszonyok rendeződésével cserélte föl: a franciák „védelme alatt ismét előszedhettük elrejtett nemzetiszínű lobogóinkat, énekelhettük himnuszunkat és egyéb hazafias dalainkat iskoláinkban is. " A beszámoló természetesen leghangsúlyosabban az egyház és a hitoktatás kérdését tárgyalja. Székely világosan fogalmazta meg a tanácsuralom alatti küzdelem lényegét: az új politikai hatalom képviselői {„illetéktelen tényezők") fölfogásukat ^métely") „igyekeztek a gyermeki lélekbe oltani, jól tudva azt, hogy első sorban is az iskolákat kell hatalmukba keríteni, a tanítókat kell megnyerni eszméiknek. " Ezért az oktatási intézeteket köztulajdonba vették, a tanítókat eltiltották a hittan tanításától, a munkaidjeük alatt mindenféle egyházi tevékenységtől, az iskolából a „Tanácsköztársaság kormánya kiküszöbölt minden vallásoktatást" s az ún. „szoczial-erkölcstant" tette kötelezővé. 31 A nemzeti lobogó a tanácsuralom alatt is tiltott volt. Csak a megszálló franciák engedélyezték a használatát. A románok, mivel bíztak abban, hogy Makót is Romániához csatolják, a román nemzeti jelképek használatát tették kötelezővé.