A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

1919 első fele Magyarország és Makó történetének egyik legnehezebb szakasza. Makón a radikális nézeteiről ismert Boromisza Jenő gimnáziumi tanár és követői ragadták magukhoz a hatalmat. A helyzet odáig fajult, hogy az új városvezetés erői és az itt állomásozó csendőrség között 1919. január 30-án számos halálos áldozatot követelő fegyveres összecsapás robbant ki. Fosztogatások, letartóztatások is voltak. A hatalom egyértelműen az ún. Munkástanács kezébe került, melynek vezetői időről időre változtak. A városban az ellátási problémák nem oldódtak meg, a tüzelőhiány egyre súlyosabbá vált. Az püspökséget közelről érintő terv született a lelei püspöki uradalomnak az igénylők közti fölosztására. A polgári életre minden eddiginél nagyobb csapást jelentett a kommün, a Tanácsköztársaság kikiáltása, rendszerének Makón történő bevezetése. Egy háromtagú direktórium irányításával terrorisztikus hatalom bontakozott ki a városban. Ezt államosítások, újságok betiltása jelezte. A közélet még racükálisabb fordulatot vett Vásárhelyi Kálmán népbiztos megérkezése után. Vásárhelyi szervezte helyben a Vörös Hadsereget, kiadatta a Vörös Újságot, ideológiailag, világnézetileg igyekezett átalakítani a várost. Megindította a főváros és a hadsereg ellátására a rekvirálásokat. Saját táborán belül is népszerűtlen volt, és egy újabb rekvirálási rendelet közzététele után a fölháborodott tömeg április 23-án agyonverte. A vörös hatalom túszokat szedve, rabolva, fosztogatva április 27-én elhagyta a várost. Francia parancsnokság alatt francia és szerb csapatok szállták meg Makót. A megszállók a város életének irányításara visszaállították a kommün által elmozdított régi hivatali rendszert. Megtorlást alkalmaztak a bukott diktatúra prominenseivel szemben. Az élet valamelyest normalizálódott. Ebben a helyzetben két beszámoló született: Bezdán József plébános második jelentése és Szabó Ferenc makó-újvárosi külkáplán írása. II. Bezdán József makói plébánosnak Glattfelder Gyula csanádi püspökhöz intézett levele 1919. május 10. Bezdán József Glattfelder püspökhöz eljuttatott beszámolójára a kiszombori plébánoson keresztül kapott választ. Az antant intervenciós csapatok térhódításával, míg Makó a Vörös Hadsereg kezén volt,,, Temesvárral az összeköttetésem megszűnt, Makó az egész világtól el lett zárva" — írta a plébános. A kapcsolatfölvételben az segített, hogy április 27-én francia-szerb egységek szállták meg Makót, ezzel a város Temesvárral és Kiszomborral azonos megszállási övezetbe került, így a Makó és Temesvár közti érintkezés könnyebbé vált. Valamelyest rendeződtek a viszonyok, a vonatközlekedés megindult. A helyzet javulását használta föl Glattfelder püspök további tájékozódásra. A helyzet azért így is rendkívüli volt. Nem tudjuk pontosan, miért, de a püspök nem közvetlenül makói papjának írt, a kiszombori esperes-plébánoson, Árpás Gyulán keresztül kért beszámolót a Csanád megyei állapotokról. 1919. május l-jén kelt levele a következőképpen hangzik.

11 IIA dokumentum a kiszombori római katolikus plébánia História Domusába illesztett irat.