A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

tése egyre nehezebbé vált. A városban fosztogatások is előfordultak. A helyzetet csak nehezítette, hogy egyre-másra érkeztek a hírek az idegen csapatok előrenyomulásáról, s a Maros túl oldalán, Kiszomboron már szerbek állomásoztak. Ebben a helyzetben született meg Bezdán József makói plébánosnak Glattfelder Gyula csanádi püspökhöz Temesvárra küldött első beszámolója. A plébános a zavaros helyzet ellenére rendelkezik információkkal. Kapcsolatot tud tartani a környék papságával, a lelei püspöki uradalom igazgatójával és a hivatalokkal. Adatait jórészt az utóbbiaktól szerzi, ezért is írja, „mint az alispáni jelentésből olvasom. " Még tehát nincs az az elszigeteltség, mely később olyan sok gondot okozott úgy a plébánosnak, mint az egész városnak. A szövegből kiderül, hogy Glattfelder püspök 1918. december 6. körül írt levelében kért jelentést Bezdán Józseftől. A püspök tájékozódni kívánt a makói és Csanád megyei állapotokról, a plébániákon uralkodó viszonyokról és a lelei püspöki uradalom helyzetéről. A beszámolóból világos, hogy a püspök ugyan az uradalom igazgatójának külön is írt, de az igazgató idegi állapota miatt valós tudósítást csak a plébánostól remélhetett. A püspökség tulajdonát képező uradalom iránti aggodalom indokolt volt, hiszen a közbiztonság romlásával a gazdaság vagyona mindinkább prédává vált. A termés egy része a határban maradt, a betakarított javakat pedig a leleiek meg-meglopták. A szomorú közállapotokra, a zűrzavarra, a magyar állam tekintélyére misem jellemző jobban, mint Bezdán József döbbenetes megállapítása: „a helyzet nem javul, sőt rosszabbodik ... nagy a fejetlenség, már kezdjük az angliusokat és francziákat óhajtani." A plébános panaszkodik, hogy a városban a demokrácia helyett a demagógia uralkodik, s a népuralom annyit tesz, hogy „ 1000 ember terrorizál Makón 35 000-et * Makó mind e mellett Csanád megye egészéhez képest még a „békésebb" viszonyok szigete. A csanádi falvakban rablások, gyújtogatások fordultak elő, zsidó és római katolikus papság ellenes támadások is voltak. Mindezeken túl a környéket 1918 bőszén még súlyos spanyol betegség (nátha) járvány is sújtotta. Bezdán Józsefnek erről az időszakról szóló beszámolója a következőképpen hangzik. „Krisztusban Kegyes Uram és Atyám! Méltóságodnak kegyes sorait és megbízatását már egy hét előtt kézhez vettem. Szándékosan húztam halasztottam a válaszadást abban a reményben, hogy jobb és vigasztalóbb hírrel szolgálhatok, de sajnos a helyzet nem javul, sőt roszabbodik. A demagógia sehogyse akar áttérni a demokrátiára. A hatalom a nép kezében van, 1000 ember terrorizál Makón 35 000-et, dühöngenek az alispán,

5 polgármester,^ főkapitány ellen, a nemzetőrség gyenge intézménynek bizonyult, a behívott katonák 4 A Balkánon partra szállt antant intervenciós csapatok Erdély és a Délvidék felől közeledtek. Ekkor már nagy területek kerültek uralmuk alá. A Maros kiszombori partján november végétől a hódító szerb egységek állomásoztak. 5 Hervay István 6 Petrovics György 7 A városi rendőrkapitány az események kezdetén elhagyta a várost.