A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

Az elöljáróság összetételére az első forrás az 1788. okt. 27-i tisztújításról származik. Összetétele ekkor a következő volt:

85 Bíró: Spitz Izrael Első esküdt: Deutsch Hirsch Második esküdt: Trebitsch József Első pénztáros: Herzel Jechezkel Második pénztáros: Juda (v. Leipnik) Templomatyák: Első: Mannsberger Gerson Második: Kecskemét (Prinz) Salamon A hitközség igazgatására vonatkozó alapelveket írásban, 1818-ban rögzítették, mely a fenti tisztségeket szentesítette, kivétel, hogy a pénztárosok számát egy főre csökkentette. A fontos személyi kérdésekre vonatkozó döntéseknél azonban még 18 személyt meg kellett hívni, így 24-en döntöttek.

86 Az irányítást eddig az ideig csak az évenként választott elöljáróság végezte. A minőségi változás az 1826. okt. 27-i tisztújításkor történt. Ekkor egy 31 tagból álló választmányt választottak 3 évi időtartamra. A mellette egyéves időtartamra megválasztott elöljárósági tagok nem lehettek a választmány tagjai. Ha azok közül valaki elöljárósági tisztséget kapott, újat választottak helyére. A választmány szószólót választott, aki a választmányt képviselte az elöljárósági üléseken, és egyúttal a választmány elnöke is volt. Volt még egy helyettese is, a vice szószóló illetve választmányi alelnök.

87 Az 1830-as választáskor az elöljáróság kiegészült egy ellenőrrel (Deutsch Izrael). A választmányi ülésekre vonatkozóan pedig választmányi szabályzat létesült. Eszerint a 31 tagú választmány tagjai meghatározott sorrendet foglaltak el az ülésteremben, a patkóalakú asztal jobb és bal felén. Jobbról az asztalfőn ült az első szószóló, balról az asztalfőn a második szószóló, aztán sorban lefelé a választmányi tagok meghatározott rendben. A kijelölésnél az érdem volt az irányadó. A szabályzatnak még ilyen kitételei voltak: a választmánynak nem lehet egyszerre tagja két testvér, apa és fiú, pontos megjelenés és udvarias viselkedés kötelező.

88 1833-ban a választmányi tagok számára eskümintát dolgoztak ki, mely így hangzott: „Fogadom, hogy minden tanácskozásnál haszonlesés vagy mellékérdek nélkül, lelkiismeretem szerint, a hitközség előnyére adok véleményt, hogy föl fogom fedezni, ha valaki meggyőződésem szerint a község kárára cselekszik, hogy a tanácskozásokról illetlenül nem nyilatkozom, és ki nem fecsegem egyes tagoknak a tárgyalások során tett nyilatkozatait, mivel ez békétlenségre vezetne. Isten áldása így kövessen." 85 LŐW - KULINYI: i. m. 75. p. 86 LŐW - KULINYI: i. m. 50. p. 87 KULINYI Zsigmond: Szeged új kora. A város újabb története (1879-1899) és leírása. Szeged, 1901. 51. p. és REIZNER: i. m. 38. p. 88 LŐW - KULINYI: i. m. 51. p. 89 Uo. 53. p.