A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

FORGÓ Géza: Dr. urai Uray Vilmos, egy tehetséges orvos sorsa

A földszintes gazdasági épületet egy emelettel bővítették, és ott helyezték el a betegápoló nővérek, világi ápolók valamint más kórházi alkalmazottak szobáit. 1933-ban bevezették a diétás étkezést. Az elmebeteg-pavilonra 20 fő befogadására alkalmas emeletet építettek. A földszintre kerültek a bőr- és nemi betegek. Az igazgató-főorvos önálló váró- és egy rendelőhelyiséget kapott, és ezzel teljesült kérése, amelyet 1920-tól minden évben beterjesztett, de pénz hiányában állandóan elutasították, bár igényét jogosnak tartották. Az átalakítási munkák után Csanádvármegye Szent István Közkórháza 250 — 76 belgyógyászati, 78 sebészeti, 40 szülészeti és nőgyógyászati, 22 elme, 8 fertőző és 26 bőr- és nemi beteget — tudott ellátni, szemben a kezdeti 85, majd 185 fő után.

41 A kórház minden fejlesztés és átalakítás ellenére szinte állandóan anyagi csődben volt. Ráadásul az orvosok sok szegény beteget is fölvettek, de a betegbiztosító nem mindig állta a költségeket. A vármegye nem takarékoskodott a betegek terhére, és ahogy bírta segített a kórházon. Ez annak is köszönhető, hogy Uray Vümos megyei képviselőként a kórház érdekében eredményesen tudott föllépni, és jó kapcsolatai voltak a megye irányítóival.

42 A kórháznak a megyétől és az államtól származó jövedelmei mellett egyéb forrásai is voltak. Az élelmiszerek jó részét megtermeltette, ezért földeket vásárolt vagy bérelt. Létrehozták sertéstenyészetüket is, ahol 1942-ben 150-180 hízót tartottak. A megyei kórházi-bizottságot ebben az ügyben S. Bálint György felsőházi tag, a Makói Gazdasági Egyesület elnöke segítette.

43 Az intézménynek alapítványokból származó kamatjövedelme mellett haszonbérből (pl. néhai Boros Julianna által a kórházra hagyott egy járandó föld) és adományokból is származott bevétele. A kórház ingatag gazdasági helyzete azonban minden törekvés ellenére megmaradt.

44 A SEBÉSZ A kórházban Uray Vümos irányításával különösen sok műtétet hajtottak végre, sokszor magas költségekkel. Több alkalommal bravúros beavatkozásokkal kápráztatta el orvosait, akik mellette megtanulták a sebészet fortélyait (1926-tól 9 gyakornokot tarthatott a kórház). 1920-ban még csak 120 műtét volt, de ezek száma 1925-re 815-re emelkedett. Ezekről az alábbi kimutatást készítette:

45 41 DlÓSSZILÁGYI Sámuel: Közegészségügy. In. Makó és Csanád Arad-Torontál vármegyei községek. Szerk. BARNA János. Bp. 1929., 235.; Makói Friss Újság 1933. febr. 18. 42 Makói Újság 1937. jún. 25. 43 Makói Újság 1940. dec. 4. 44 CSML Csanád vármegye alispánjának iratai 13381/1928. 45 Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 1926. 416-417.