A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

közgyűlésig, amikor példaadó tevékenységének elismeréséül, az egylet élet hossziglani elnökké választotta. (Ugyanott: 304. old.) Elnökségének 30. évfordulóját (1865) az egylet tagjainak aláírásával ellátott üdvözlő irattal és Lőw Lipót főrabbi meleghangú levelével ünnepelték. (Ugyanott.) A 40. évfordulót a nőegylet 1875. jan. 20-án tartott bálján ünnepelték, és az egylet tagjainak fényképét tartalmazó díszalbum átnyújtásával köszöntötték. Czapik János zeneszerző, Jubileumi csárdást komponált tiszteletére, és Dáni Ferenc főispán is meleghangú levélben gratulált az ünnepeltnek. (Szegedi Híradó - továbbiakban - Sz.H. - 1875. jan. 22.) A nőegylet megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett díszközgyűlésen — az egylet tagjain kívül — megjelent Görgey Kornél altábornagy, a helyőrség parancsnoka, Kállay Albert főispán, Pálfy Ferenc polgármester, Szabados János h. polgármester. A városi tanács tagjai közül ott volt: László Gyula, Zombori Antal, Vass Pál, Kovács Albert iskolaszéki elnök, Lévay Ferenc tanfelügyelő. Tiszteletüket tették: a szegedi lapok szerkesztői, a Szegedi Kisdedóvó és Jótékony Nőegylet, a vöröskereszt küldöttsége és a hitközség elöljárósága. A jubiláns elnöknőt köszöntő beszédek sorát Kállay főispán nyitotta meg, aki átadta az elnöknőnek a koronás érdemkeresztet, melyet a király adományozott a jótékonyság terén szerzett érdemeiért. Az egylet tagjai Kohen Johanna életnagyságú arcképét Barabás Miklóssal lefestették, és a díszközgyűlésen ünnepélyesen leleplezték. A gyűlés után a zsinagógában hálaadó istentiszteletet, este pedig az Európa szállóban mulatságot rendeztek a nőegylet tagjai elnöknőjük tiszteletére. (Sz.N. 1885. febr. 25.) Az elnöknő 1888. dec. 28-án halt meg. Az egész szegedi társadalomban, általános volt a részvét elhunyta alkalmából. A szegedi lapok meleghangú cikkekben méltatták életét, tevékenységét. íme néhány gondolat a Szegedi Napló vezércikkéből: „A boldogult egyik legrokonszenvesebb alakja volt a helyi társadalomnak, melynek becsülését a legnagyobb mértékig kiérdemelte. Részt vett minden mozgalomban, melynek vitelére nők voltak hivatva, és tanáccsal, lelkes, fáradhatatlan közreműködésével támogatott minden ily közügyet. Ha valakiről, róla el lehet mondani, hogy a jótékonyság szolgálatában töltötte egész életét... Elete hosszáig nem szűnt meg buzgólkodni a nőegylet ügyeiben, melyeket ötvenhárom éven keresztül intézett páratlan odaadással és nem szűnő lelkesedéssel.. Több mint félévszázados szolgálata után a legnemesebb közügynek, a jótékonyságnak, ravatalon fekszik most a nő, ki földi hivatalát oly szépen töltötte be. Nemcsak köztiszteletben álló családja gyászolja a megboldogultat, hanem siratják és gyászolják őt egy nagycsalád tagjai: a szegények és ügyefogyottak, akiknek bajait szeretettel tette magáévá, és akik sohasem fordultak hozzá hiába gyámolításért, segítségén..." (Sz.N. 1888. dec. 29.) Szeged társadalma impozáns végtisztességben részesítette Kohen Johannát. Nagy létszámú közönség jelent meg a gyászszertartáson, melynél Lőw Immánuel főrabbi tartott az elhunyt érdemeit méltató szép beszédet. Koszorúk tömegei borították el a ravatalt, és számos vidéki nőegylettől is érkeztek részvéttáviratok a családhoz. (Lásd: Sz.N. 1888. dec. 30, 31.)