A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

A szegény gyermekágyasok támogatásának feladatát, az 1860-ban alakult Szegedi Zsidó Koma Egylet veszi át, majd ennek feloszlatása (1892) után, a Chevra Kadisa folytatja e munkát. A szegény árva leányok támogatása később olyan nagy hangsúlyt kapott, hogy 1871-ben a nőegyleten belül árvaalapot hoztak létre, külön tagsággal, külön alaptőkével és azt kezelő pénztárossal, számvizsgáló bizottsággal illetve ellenőrrel. SZERVEZETI KERETEK Tagok Az egyletnek bárki tagja lehetett, akit a választmány fölvett. A tagok kezdetben heti 2 garast, majd 6 krajcárt fizettek, az évi díj pedig 2 frt, majd 1869-től 5 frt. lett. A nőegyletnek 1883-tól háromféle tagja volt: Alapító tagok: akik az egylet alaptőkéjéhez egyszerre 100 frt. (illetve később 100 korona) összeget lefizettek. Rendes tagok: akik az alaptőkéhez legalább 10 frt. fölvételi díjjal hozzájárultak, és 6 évi időtartamra, évi 5 frt. tagsági díj fizetésére kötelezték magukat. Ha a hatodik év lejárta után nem jelentették be kilépési szándékukat, akkor a tagdíjfizetés kötelezettsége újabb hat évre meghosszabbodott. Tiszteletbeli tagok: akiket a választmány javaslatára a közgyűlés, érdemeik elismeréseként, tiszteletbeli taggá választott. Tiszteletbeli taggá választotta például a szegedi nőegylet 1891. jún. 10-i közgyűlése Bischnitz Dávidnét, a Hirsch báró budapesti jótékonysági iroda vezetőjét, akit 25 éves elnöksége alkalmából a budapesti nőegylet szeretettel ünnepelt. (Sz.N. 1891. jún. 11.) Részvételi, szavazási, indítványozási és választási joga csak az alapító és a rendes tagoknak volt. (Lőw-Kulinyi: Idézett mű: 311-312. old.) A nőegyletét — mint láttuk — 1835-ben 49-en alapították, 1865-re a létszám 73-ra, 1884-re 140-re, 1896-ra 184 főre nőtt. (Ugyanott: 304-305. old. és Sz.N. 1896. máj. 26.) A századfordulón a taglétszám tovább szaporodott: 1905. februárjában 221 tagja volt az egyletnek, 1908-ban pedig már 275 fő volt.(Sz.N. 1905. febr. 15. és Magyar Városok Statisztikai Évkönyve. I. évf. Bp. 1912. szerk: dr. Thirring Gusztáv. 528. old.) A taglétszám növekedése különösen a következő években volt ugrásszerű, és így 1912. ápr.-ra már 374 rendes tagja volt az egyletnek. (Délmagyarország — a továbbiakban Dm. — 1912. ápr. 7, máj. 2, nov. 22.)