A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

Végintézetem XXJV. pontjában 3. alatt csatolt 1902. március 2-án kelt beadvá­nyában foglalt alapítvány úgy a később 1904. május 4-én és 1905. április 10-én ehhez adott magyarázatot visszavonom, és helyébe a VIII. számmal jegyzett ala­pítványt teszem az alsóvárosi Oltványi Pál féle népiskolába járó szegény tanuló le­ányok javára, itt elhallgatott fontos okok miatt történik eme fölcserélés annyival inkább, mivel a nyeremény esetében kilátásba helyezett jutalmazások egy része már a pót végintézkedésem IV. pontjában csatolt okmányban már jelezve van a nyeremény sorsjegy kihúzása esetében. a. / Ugyanezen XXIV. pontban föl van említve népiskolám ügye is, melynek fenntartásáról, illetőleg majd újraépítéséről is godoskodni kell, ehhez sem Bonnaz Sándor, sem Dessewffy Sándor püspök nem járult annak költségeihez semmivel, úgy a főnöknő sem, mert az apróbb javításokra volt elegendő segélye alapítvá­nyomból, a nagyobb javításokat pedig az e célra általa kezelt és most már közel 3 000 koronából álló alapítványi tőkém kamatából hoztuk létre. Az Oltványi Ist­ván-féle leánynevelde épület jó karbantartását a b. e. Bonnaz Sándor ugyan magára vállalta, de utóbb ennek jó karbantartását a főnöknőre hárította, hogy az az intézet jövedelméből eszközölje, és minthogy ez nem volt elegendő, úgy ama se­gélyösszeg nem mint a b. e. püspök nagyobb javítások alkalmával a főnöknőnek küldött, tehát én pótoltam a többit. Az intézeti törzskönyv csak 8 000 koronát említ föl, holott az az Oltványi István tanintézetnek javítására a magam pénztá­rából kiadtak, sokkal nagyobbak annál. Ugyanezen törzskönyvben az is föl van jegyezve, hogy az alsóvárosi apácza­zárdában tanítók és tanulók részére 80 000 koronával többet kiadtam eddig, mely összeget jelen anya és pótvégrendeletem is növeli, azonban most már jövőben a népiskolai alaptőke kamatával e célra fog szolgálni, hogy majd idővel a 38 év előtt épült népiskola helyett újat kell építeni és mivel most az Oltványi István-féle tan­intézetbe járó tanítványok délután nem járnak be, a népiskola építése alkalmával egy évig a főnöknő fog majd helyet engedni délutánra, hogy tanuljanak ott a tanít­ványok, kik onnan idejében kiszorultak abból és most a népiskolában sem tanul­hatnak új építése miatt. b. / Ugyanott rendelkeztem végintézésemnek sajtó útjáni közlése iránt is, majd a helybeli nyomdászokkal egyezkedhessenek végrehajtóim ez ügyben rövid élet­rajzomat is úgy, mint az a Katolikus Magyarország és Singer József — Magyar József füzetében röviden közli, lehet közzé tenni, de terjedelmesebben nem óhajtok ahhoz csatolni. A Szeged szabadkőműves páholy elnöke és tagjai által folytatott irodalmi harcomat a Tanügyi Értesítő röviden fölemlítette. A Szegedi Napló zsidó vallású páholya szerkesztője is elhunyt már, ki lapjában a durva táma­dásokat az apácza iskolák és ezek igazgatója ellen intézett, vezénylő szerepet vitte, ő itt Szegeden a torony alatt is e hatalmas befolyásnak indító okát minden féleképpen ki akarták éppen tudni és találni, még Lengyel Zoltán képviselő is megkísérelte azt, mit a Szeged és Vidéke újság egy pár év előtt fölemlítette, azért ha talán a szegedi Árpád nevű szabad kőmíves páholy tagjai halálozásom után is folytatnak arra említett durva támadásokat, még az esetben sem kell külön fü­zetbe védő biográfiát kiadni. Ezt más, a Katolikus Néplap 1869. december 15-én, az Ország Világ 1885. január 15-én, úgy az engem veszprémi püspök kandidánsai

Next

/
Oldalképek
Tartalom