A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

vezetett liberalizmus már 1869. évben a sajtó terén harcot indított az apáczák ellen és a közgyűlésben is azt indítványozták, hogy Szeged város be ne eressze az apáczákat a város területére. Ott megbukván az indítvány, mikor az apáczák megnyitották intézetüket, megtámadták a sajtó terén tanítási rendszerüket, germanizmussal is vádolták őket, és a sajtó terén a megtámadottak védelmére keltem, és a fölhozott vádak alaptalanságát kimutattam, az első évtizedben azzal fejezték be irodalmi harcukat, kiporozzák az igazgató reverendáját, de akkor, amikor ő is benne lesz. Hála Istennek a fenyegetés nem lett végrehajtva, de az apáczákat se nyugtalanították többé a támadók ezen idő alatt, még az őket védelmező igazgatójuk ellen folyt a harc és háború, de csak tintával és tollal. Azonban a második és harmadik évtizedben már nagyobb szerű támadás intéztetett a sajtó terén, úgy a közgyűlési teremben is, ahol az apáczáknak városi pénztárból utalványozott segélyt akarták beszüntetni, a közgyűlésen elutasított végzést az illetők föllebbezvén, a Culturminisztériun is helybenhagyta, ez indítvány elvetését, de az apáczákat védelmező igazgató ellen az irodalmi harc és háború folytatva lőn, és mivel az igazgató betiltotta a Szeged belvárosi lelkésznek azon a szegedi katholikus híveket sértő eljárását, midőn az 1886. június végén egy Kiss Dávid nevű gazdag zsidó polgárnak három napon át háromszor napjában meghúzatta naponkét a belvárosi szent egyháznak más célra fölszentelt harangjait, és a város zsidó vallású képviselőinek róm. kath. plébánián úgy a közgyűlés termekben mint külön füzetben is választási jogát megtagadta, a szélső balpárt tagjainak a Szegedi Naplónak zsidó vallású páholyos szerkesztője az igazgatónak, mint a Szeged városában a hitfelekezetek közt uralkodó békés egyetértés felzavarójának. A bécsi egyetemen arra tanítottak szintén tanáraink, hogy egyházi törvényeink szigorúan tiltják a zsidó kiharangozást, úgy azt is, hogy mi katolikusok a zsidó templomot látogassuk, és annak zsintain, szertartásain jelen legyünk, eltávolíttassak Szegedről, követelte elnevezni őt lapjában szegedi hóhérnak is. És midőn a ftő. egyházmegyei kormány nem volt hajlandó az igazgatót az apácza iskolák vezetésétől eltávolítani és Földeákra visszaküldeni, a városi hatóságot szólította fel lapjában, hogy az igazgatót, mint veszélyes egyént közérdekből a bolondok házába zárassa be, és midőn a városi hatóság ezt nem teljesítette, a szegedi művelt köröket szólította fel lapjában, hogy zárják ki körükből ezek. Hála a jó Istennek mindez meg nem történt, itt vagyok most is Szegeden, eltűrtem mind-ezen támadásokat (a tátrafüredi emlékfüzet 156-166 lapjain bővebben említi föl ezeket is) azon jó reményben, hogy a jó Isten már itt lent bűneimért megérdemelt büntetésnek egy részét beszámítja, és a síron túli purgatórium szenvedés napjait vagy éveit megrövidíti, de mindezen támadások korszakába jó apáczaimat nem üldözte már a sajtó, csak engemet, védelmezőjüket sújtott éles tollával a páholy szerkesztő, kit többen előttem ismeretlen okok miatt még azok is rosszallván eljárását szerették, kik az apácza nevelésnek barátai voltak, keresték majd ebben, majd másban a támadó főprotektort. A tanügyi értesítőnek évenkint megjelenő példányai elősorolják eme az intézet és ellenem intézett támadásokat, úgy a védelmezést, de mind ezen nem érdemlett eljárás nem volt képes engem sem eddigi eljárásomban megingatni, sem szülővá-