A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Horgos helytörténetének kutatása és kultúrájának helyzete

gos történetét mintegy húsz éve kutatja, ezért elkötelezettségből elvállalta Horgos monográfiájának az elkészítését. A monográfia szükségességét értékelve a Horgosi Helyi Közösség tanácsa támogatja ezen munkát. Horgosi vonatkozású kiadványok még a néprajzi, folklór és egyéb ismertető művek. A Csallóközből Szegedre származott Csaplár Benedek (1821-1906) plébános, néprajzkutató, író (írói nevén: Karcsanyéki, Árpádfi), korabeli Betlehemes játékot jegyzett fel Horgoson, melyet aztán a nagyszalontai születésű jogász és akadémikus Arany László (1844-1898) és a kolozsvári születésű egyetemi tanár és akadémikus Gyulai Pál (1826-1909): Elegyes gyűjtések (Pest, 1872), című könyvükben megjelentettek. 1906-ban Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző és zongoraművész, népdalokat gyűjtött Horgos-Kamaráson, és az itt gyűjtött 40 horgosi jelzetű dallamot a budapesti Nemzeti Múzeumba helyezte el. Ezekből A magyar népdal (Budapest, 1924) című könyvében is jelentetett meg. Farkas Frigyesné Lichneckert Margit: Bokréta 1914-1940 (Szabadka, 1940) című könyvében bemutatta a korabeli horgosi Gyöngyösbokréta néptáncegyesületet és a falu kultúréletét. Dr. Hegedűs László: Horgosi lakodalom (Kalangya, Szabadka, 1942) című könyvében megörökítette Krekuska György (1923-1995) falubeli első vőfély rigmusait. Dr. Kiss Lajos (1900-1982) zombori születésű, népzenekutató, bölcseleti doktor: Horgosi népdalok (Zenta, 1974) című könyvében folytatta a helyi népdalok rögzítését. Dr. Papp György: Betlehemnek nyissunk ajtót! (Szeged, 1994) című könyvében összefoglalja és feleleveníti a Betlehemes játékokat. Ezen térség néprajzával igen kimerítően foglalkozott Bálint Sándor (1904-1980) néprajztudós: A szögedi nemzet I-III. köteteiben (Móra Ferenc Múzeum Évkönyvei, Szeged, 1976, 1977, 1980). Horgoson Trianont követőn virágzó magyar színjátszás a II. világháború után mára fokozatosan elsorvadt. Jelenleg a horgosi Bartók Béla Kultúregyesület szakosztályaiként eredményesen működik az iskolásokból összetevődött Pöttöm színpad, és aktívan őrzi a horgosi néphagyományokat a néptáncegyüttes, a citera zenekar, az asszonykórus, és a Betlehemes csoport. Tervben van egy horgosi tájház kialakítása, amely helytörténeti múzeumként működne, s helyet kapna benne a néhai Varbai Jenő plébános néprajzi gyűjteménye is. Horgos képzőművészetével eddig nem foglalkoztak behatóan, bár színpalettája bőséges. A Kárász családi ág szeghalmi tagja: Kárász István (1871-1951) császár és királyi kamarás, festőművész, akinek a Horgoson festett olajképei fennmaradtak a horgosi leszármazottak tulajdonában (pl. Szelevényi puszta). Egyébként a horgoson még élő Kárász család tulajdonában fennmaradt csaknem minden felmenőik megfestett arcképe. Kamaráson műterme volt Nyilasy Sándor (1873-1934) szegedi festőművésznek, aki Trianonig ott alkotott (lásd horgosi műveit a szegedi Móra Ferenc Múzeumban és a budapesti Szépművészeti Múzeumban). 1957-től húsz éven keresztül a horgosi Szent János utcai műtermében alkotott a felsőtőkési születésű Balázs G. Árpád (1887-1981) festőművész. A mára felújult horgosi Kárász Képzőművészeti Szakcsoportot 1972-ben öt falubeli képzőművész alapította meg: Császár József (1939-1997), Fujkin István, aki jelenleg Torontóban él és dolgozik, Kárász Ilona, aki Martonoson tisztelendő nővér, a lokálpatrióta Nagygyörgy Zoltán, és a jelenleg Stuttgartban dolgozó Tóth István. Mindezt, a készülő Horgos monográfia egyik fejezete bőségesen fogja tárgyalni.