A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Horgos helytörténetének kutatása és kultúrájának helyzete

HORGOS HELYTÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA ÉS KULTÚRÁJÁNAK HELYZETE* NAGYGYÖRGY ZOLTÁN Mint ismeretes, a délvidéki Horgos község térsége több mint ezer évig Magyarország szerves része volt. Horgos Csongrád vármegyéhez tartozott, de Bács-Bodrog vármegye folyton mesterkedett, hogy az egykori Horgos és Tisza Szent Péter pusztákat az ő fennhatósága alá csatolhassa. Trianont követőn Bács-Bodrog vármegyét kettészakították, és Bács megye része Bácska néven szerb fennhatóság alá került. Ekkor Bácska, a szerbek mesterkedései által az egykori Horgos és Tisza Szent Péter pusztákat, mint a felvidékről Szegedre került nemes Kárász család Csongrád megyei birtokát, vagyis a későbbi Horgos és Horgosi-Királyhalom (ma: Bácsszőlős) területét bekebelezte. Horgos mára egy cseppnyi Csongrád, a néhai Bács megyében. A később még említésre kerülő, Gyetvai Péter könyvéből idézet (683. oldal): „Bács-Kiskun Megye a Bács — elemet jogosulatlan viseli, mert az egykori BácsBodrog Vármegyének ma csak a Bodrogi része tartozik Magyarországhoz. Nem először okoz ilyen torzulást a hivatalos névadók történelmi és földrajzi tájékozatlansága." Horgos vidéke helyzeténél fogva közkedvelt letelepedési hely volt már az őskorban is. Gazdag feltárt, és még feltáratlan lelőhelyek vannak a térségben. Dr. Tergina Gyula (1856-?) nádasi születésű, bölcseleti doktor, királyi tanácsos és királyi tanfelügyelő 1893-ban a Tisza menti Ördög lyukban, majd 1894-ben a kamarási Reök parton, a Reök major mellett népvándorláskori sírokat tárt fel (Reök Iván /1856-1923/ császár és királyi folyam-mérnök, szegedi Reök palota építtetője, és kamarási földbirtokos.). A Szegedre került leleteket ma is jelentős számban tartják a magyar honfoglalás kútfői között (lásd: zágrábi születésű országos főlevéltáros Pauler Gyula /1841-1903/ és kolozsvári születésű könyvtári igazgató Szilágyi Sándor /1827-1899/: A magyar honfoglalás kútfői /Budapest, 1900/). Ezen ásatásokról beszámolt a Hampel József (1849-1913) szerkesztette korabeli Archaelogiai Értesítő. Hosszabb idő eltelte után 1963-ban újabb feltárásokat folytatott Szekeres László (1931-1997), a szabadkai városi múzeum régésze, a Kis-Horgosi major melletti templomdombon, az Árpád-kori Horgas halásztanya helyén, amelyet I. Géza (1040 k.-1077) magyar király a garamszentbenedeki, 1075-beli adománylevelében említ (lásd.: Esztergomi Káptalan Levéltár, jelzet 9, fasc 3, N° 3, / M.O.L., Dl 235997), és Kamaráson. A leletek eredményeit megírta a: Zenta és környéke tör* Azonos címmel, rövidebb változatban megjelent: Bácsország, Szabadka, 2002 IV-VL, 118-121