A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

Az idők folyamán Török Ignác földi maradványai jobban pusztultak, Pöltenberg sírját a jelek szerint ismeretlen időpontban bolygatták. A munkálatokat nehezítette, hogy az előző években elhelyezett tájékoztató jeleket eltüntették és nagymennyiségű földet hordtak a területre.

72 Az ásatások eredményeiről és technikai részleteiről Kara Győző értékes beszámolót tartott Budapesten, majd folyóiratokban összegezte az eredményeket.

73 Az 1932-es és 1933-as ásatások felhívták a figyelmet a többi szabadságharcos sírra is. E téren Eger lépett a kezdeményezés terére és 1935 január 26-án hozott közgyűlési határoztával intézkedett nagy szülöttének Lenkey János tábornoknak exhumálásáról, illetve repatriálásáról. Érdekes, hogy ez alkalommal nem hallatr szottak lényeges ellenhangok. Eger kérését Bukarestben engedélyezték kormányzati szinten, majd Cotoiu Romulus aradi polgármester is megkapta az általa megkívánt közvetlen utasítást. Az exhumálást megkönnyítette, hogy az 1906-os áthelyezés több résztvevője, elsősorban Kara Győző és Frint evangélikus püspök jelen lehettek. A bizottság megállapította, hogy habár Lenkey tábornok sírkövét ledöntötték, a sír érintetlen. Következésképp begyűjtötték a sírban fellelt csontmaradványokat, és becsomagolva ládába helyezték. A bizottság tagjai és a hivatalos kiküldöttként működő Vasile Cucu főorvos lepecsételte és átadták az átvétellel megbízott Lakatos Ottó aradi római katolikus plébánosnak. Aznap — március 28-án — a Felsőtemető ravatalozójában helyezték el, majd másnap a plébános Lökösházán átadta az ott várakozó egri küldötteknek.

74 Mozgalom indult az aradi evangélikus közösség keretében Ormay Norbert földi maradványainak exhumálására és méltó elhelyezésére.

75 A levéltárban 2002 júliusában végzett kutatás, illetve az időszak sajtóanyagának követése nem eredményezett adatokat gyakorlati lépések megtételéről. A következő évek mindkevésbé voltak alkalmasak az 1848-49-es forradalom hőseiről történő nyilvános megemlékezésre. Az október 6-iki gyászmisét változatlanul megtartották. Szegényes adatok szólnak a Kölcsey Egyesület erőfeszítéseiről, majd az 1938 után megalakult Magyar Népközösség rendezvényeiről. 1940 után a vasgárda, majd Antonescu diktatúrájának viszonyai között a helyzet teljesen elmérgesedett. Egy tankra erősített dróthuzal segítségével lerántották a vesztőhelyi obeliszket, de szerencsére a helyszínen hagyták. A Vesztőhely fennálló területét sem juttatták más célra. Változás csupán 1945 tavaszán kezdett mutatkozni, a Groza kormány beiktatása nyomán. A politikai életben szóhoz jutott Magyar Népi Szövetség kezdeményezésére napirendre került a 13 vértanú emlékének ápolása. Első lépésként 1945 október 6-át megelőzően helyreállították a vesztőhelyi obeliszket. Az évforduló alkalmával a kultúrpalota nagytermében jelentős számú magyar és román közönség jelenlétében színvonalas megemlékezésre került sor. Most fordult elő először 72 Az engedély kelte 1932 VIII 30, Aradi Közlöny 1933 LX 16. 73 Tudomásunk szerint a rádió-előadás szövege nyomtatásban nem jelent meg. 74 Hírlap 1936 I 22, V 28, 29. 75 Uo. 1936 VII 19.