A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

1919-et követő években egyelőre az 1848-49-es múzeum nem került az új politikai látókör központjába. Meglátogatta számos kormányzati tényező is. Nicolae Jorga elismerő véleménye látogatása nyomán bizonyos védettséget is biztosított. Nem lekicsinyelhető szerepe volt dr. Nichi Lázárnak, a kultúrpalota igazgatójának, aki a gyűjteményt kiütúrkincsnek tekintette. Nem felejtkezhetünk meg Nutu Mihairól, aki évtizedeken át mint egyetlen múzeumőr működött és aki életcéljának tekintette a gyűjtemény megvédését. A húszas években voltak kísérletek az 1848-49-es gyűjtemény kiegészítésére, lényeges román jellegű anyaggal. A csekély eredmény és főleg a pénzhiány következtében a kezdeményezés elakadt. Ugyanakkor azonban negatív értékelések keltek lábra, aminek eredményeképpen a tömeglátogatást betiltották, egyéniek esetében igazgatói engedély előzetes megszerzése vált szükségessé. A harmincas években nyilvánosságra került Ascaniu Crisannak, a Moise Nicoara liceum igazgatójának tervezete. Szerinte az 1848-49-es gyűjtemény átadandó Magyarországnak, cserébe követelte a Budapesten található román jellegű múzeumi tárgyakat. A tervezet irreális volta nyomán a városi ideiglenes bizottr ság döntött a múzeum megszüntetéséről. A végrehajtásról szóló jelentés 1938 január 26-iki dátumot viseli. A rendelkezés szerint a tárgyakat becsomagolták és elraktározták egy nedvességtől védett helyen, a kultúrpalota alagsorában.

9 Ugyanebben az időszakban Silviu Dragomir kolozsvári történész professzor, majd miniszter keresztülvitte, hogy a Csányi Levéltárat a város a Román Akadémiának ajándékozza, pontosabban az ő és kollektívája rendelkezésére bocsássa. Érdeklődésük az 1848-49-es erdélyi román bizottság irataira irányultak, amelyek Szeben bevétele után (1849) kerültek Csányi kormánybiztos kezébe.

10 Az 1943-44-ben meginduló bombázások következtében kormányrendeletre a kultúrpalotában található teljes múzeumi anyagot (beleértve az 1848-49-es gyűjteményt) a ménesi szőlészeti iskola sziklapincéjébe szállították. Szerencsére a kitűnő borraktárt nyakaló szovjet katonák nem bántották a gyűjteményt, és így csupán kevés károsodást szenvedett.

11 Az 1945 március 6-án bekövetkezett politikai fordulat bizonyos mértékben szóhoz juttatta a Magyar Népi Szövetség vezetőit. Elérték, hogy kiürítették az 1848-49-es múzeum egykori helyiségét, amelyet raktárnak használtak. Fáradozásuk nyomán visszaszállították a gyűjteményt és kiállították körülbelül az 1938 előtti keretbe. Az önkéntes rendezők számára nagy segítséget nyújtott Nutu Mihai, aki minden egyes darab pontos helyét ismerte. A megnyitásra 1945 október 7-én került sor. További nyitvatartása adminisztrációs nehézségekbe ütközött.

12 8 Dr. NICHI Lazar és Nutu Mihai beszámolói 1951-1952. 9 Hotarul 1-2/1938, 36. 10 Utóbb az iratok Kolozsvárra kerültek. A hiányos csomagolás miatt egy részük Aradon maradt és a Nemzeti Levéltár átvette a múzeumtól. További iratok kerültek ugyanoda Nichi Lazar részéről. 11 L. 8 jegyzetet. 12 Jövő 1945. X. 7.