A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

Aug. 15-én búcsú Kecskéstelepen. A szentmisét és szentbeszédet a házfőnök-plébános mondotta. Utána a hívek köszöntötték és ebédre vendégül látták. A nehézségek, melyekkel meg kell küzdenünk, elsősorban anyagi természetűek. A helyzet jellemzésére elég legyen ennyit mondani, a cseregazdálkodásról a pénzgazdálkodásra kellett áttérnünk. Legyen szabad egy példát felemlítenem. Egyik kocsinkat elvállalta a bognár javításra 13 q. búzáért. Ez akkor nem volt nagy összeg; de most pénzben adta be követelését: 1200 frt. Ez ma horribilis összeg, (a várostól egy havi járandóságságunk 700 frt.!) Tehát az összes adósságainkat ilyen keservesen kell letörlesztenünk. A város azelőtt „felekezeti segélyként" havonta 900 P.-t fizetett. Ma magához kérette a pénzügyi tanácsnok a felekezetek képviselőit és minket, hogy tudomásunkra hozza: a Város e terhet nem bírja tovább. Hozzászólások és vita után megígérte, hogy a régi segély 32 %-t adja mégis. Mivel azonban forintban 3-szorosan számolták át, majdnem ugyanannyi frt. a járandóságunk, mint Pengő volt azelőtt. Ez ugyan jóval kevesebb érték, de a változott viszonyokban még ennyit sem remélhettünk. E pillanatban pedig nagy segítség, mert a pénz értékét csak úgy tudják tartani, hogy kevés bankjegyet nyomnak és így a pénz nagyon kevés. 1946 Az egyesületek életébe is bele kell nyúlni, mert itt is, mint sok más helyen kiöregedtek. A III. Rend vegetál, a többi egyesületek tagjai is az idősebb korból adódnak. Az egyházközség egész tisztikara hiányzik. A háború viszontagságai nemcsak anyagi károkat okoztak, hanem következtében a szervezés is erősen visszaesett. Ezért a ferences szellem nagy rajongója vette kezébe a III. Rend vezetését, a rózsafüzértársulatot P. Benő, az Oltáregyletet pedig a házfőnök. Jól tudjuk, hogy gyors eredményt nem tudunk elérni, de kitartó munkával új életre akarjuk kelteni az egykor virágzó egyesületeket. A hitoktatói tanítások maradtak. P. Mihály, ki hetekig a klinikán feküdt tüdővizenyőséggel, gyógyultan tért vissza közénk. Szeptember Amikor a legsürgősebb tennivalókat elintéztük, a ház és a plébánia vezetését P. Benőre bízva, vakációra mentem. A két hetes vakációt Simontornyán töltöttem. Sietnem kellett azonban haza, mert a szent Gellért-ünnepig előkészületeiben mi is részt vettünk. Szept. 21-24.napjaiban ülte az egyházmegye első vértanú püspökének 900 éves évfordulóját. Az ünnepség országos méreteket öltött. Különösen azáltal, hogy résztvett azon Mindszenty József hercegprímás, akit Szegeden is hallatlan ünnepséggel és ünnepléssel fogadtak. A Dóm-tér tömve volt, amire pedig még nem volt példa. Szent mise közben a kalocsai érsek Grösz József prédikált, az ifjúság gyűlésein a pannonhalmi főapát, N. Kelemen a Krizosztom, a férfiak és nőkén pedig dr. Czapik Gyula egri érsek. A Gellért-ereklyés körmeneten soha nem látott tömegek vettek részt. Rendünk részéről megjelent Lupturics Kolos tartományfőnök atya, aki mint új provinciális egyébként is sorralátogatta a rendházakat. Nálunk is két napot töltött.