A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

A nyár folyamán rendházunk életében legfontosabb esemény az volt, hogy templomunk új ablakai elkészültek. Öt ablakot téglával befalaztak, hetet pedig beüvegeztek. Rendházunk temploma volt Szeged első temploma, amelyben a bombázások és ostrom rongálásait leghamarabb rendbehozták. Mindez P. Vencel gazdag oekonomikus érzését dicséri. Ezenkívül az alsóvárosiak templomszeretetét, mert adományaikkal szinte versenyeztek, hogy a szent év nemes célt támogassák. Itt óhajtom megjegyezni és az utókor számára megőrizni azt az áldozatos szeretetet, amellyel híveink a fogoly-kórházakban szenvedő magyar testvéreinket elhalmozták. Annyi élelmiszert hordtak a plébániára, hogy minden héten 200-250 katonát vendégelhettünk meg. Külön dicséret illeti itt a Harmadik-rend tagjait, akik fáradságot nem ismerve munkálkodtak a rendház klauzura alól felmentett konyhájában, hogy szenterzsébeti szeretetük rózsáival halmozzák el a modern világ nyomorgóit. A harmadik-rendi tagok mellett megemlítem még a szentmihályteleki Kalász lányokat, akik hét hetenkint keresték fel a szenvedő magyar tábort 150—200 ember részére készített ebéddel. Még mindig nem tudok elválni a fogolykórházaktól. Meg kell itt említenem egyik rendtársam nevét. Az év áprilisában tífuszos járvány pusztított magyar foglyaink között. Az őket lelkileg, testileg ápoló papok és szerzetesnők egymásután kerültek kórágyra és ravatalra. A püspök úr felszólította papjait, hogy jelentkezzenek az áldozatos munkára. A ferencesek közül P. Quirin töltötte be ezt az életveszélyes munkakört a legnagyobb örömmel és szeretettel. Legtöbbször regegeltől estig közöttük töltötte napjait, vigasztalta mind a fogoly kórházak falai között szenvedőket, mind a falakon kívüli síró, a bentiekről valamit hallani, tudni akaró édesapákat és — anyákat. Jutalmazza meg érte a Gondviselés. Az iskolai évet szept. közepén kezdtük el. A beosztás a következő volt. P. Szalvátor a Kazali és szentmihályteleki iskolánál, P. Henrik a gimn.-ban, P. Imre a zárda-elemiben, P. Cecil a Kaszabban és Kecskés-telepen, P. Mihály Klebelsberg-telepen és P. Gottfrid a zárda-polgáriban tanítottak. A hideg beálltával — tüzelőanyag hiánya miatt — a tanítás (a zárda iskoláit kivéve) mindenhol megszűnt. Istennek hálát adva, Benne reménykedve fejeztük be ezt a nehéz, szenvedéssel teli esztendőt is. 1946. Az új esztendőt hosszú iskolai szünettel kezdtük. De annál nagyobb buzgalommal látogattuk híveink otthonát és a szenteléssel az Isten szellemi és anyagi áldását esdettük azokra. A tanílást csak február és március havában kezdtük el. A nagyböjt eléggé mozgalmas volt. A pénteki szentbeszédeket P. Vencel és Henrik mondották. Vidéken csak Felsőközponton volt misszió, amelyet P. Mihály tartott nagy buzgalommal és hozzáértéssel. Szegeden a köv. lelkigyakorlatok voltak: P. Henrik a gimn.-ban és Kis-Teréz lánykörben, P.Cecil az asszonyoknak, P. Miksa Klebelsberg-telepen, a polgári iskolában és férfiak részére, P. Imre Kecskés-telepen, P. Mihály Szentmihálytelepen és P. Gottfrid a gyakorló polgáriban és legény-ifjúságnak tartottak szentbeszédeket. — A nagyheti szertartásokat P. Házfőnök, dr. Hermann Egyed egy. ny. tanár és P. Szalvátor végezték.