A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

Az első rész, amit a nyilvánosság elé kívánunk tárni, az 1925-ben készített leltár. Az természetes, hogy a kolostorban lévő vagyontárgyakról az egyébként kifejezetten és hangsúlyozottan szegénységet hirdető ferences rend esetében igyekeztek gondosan számot adni. Az így készült leltárak rendszeresen a rendi központba kerültek, s mint a História Domusban bemásolt jelenlegi leltár indoklásaként a leíró elmondja: erre azért van szükség, mert időnként előfordul, hogy az egyes, a központba küldött leltárok elkallódnak és ezért jó, ha itt is megtalálható. A leltár azért fontos és igen értékes számunkra, mert ily módon képet kaphatunk arról, hogy milyen körülmények között, milyen adottságokkal ellátva éltek azok a ferences szerzetesek, akik aktív tevékenységüket a rendházban kifejtették. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges megjegyezni, hogy az alsóvárosi ferences kolostorban 1914 nyarán váltásra került sor és az addigi ún. feketeruhás barátokat a barnaruhások váltották föl. Ez a rend keretein belül azt jelentette, hogy a rendezettebb, a szigorúbb előírásokat követő, Kapisztrán Szent János tartományhoz tartozó ferencesek vették át a kolostor irányítását. Az elmondottakon túl a legfontosabb tényező az volt, hogy az eddigi ferences vezetőt egy új elöljáró, páter Zadravecz István váltotta föl. A História Domus 1914. augusztus 4-énél említi, hogy az augusztus 4-én és az azt követő napokon „Gyöngyösön megtartott Definitoriális Congressus a Méltóságos csanádi püspök úr többszörös unszolására, nem különben egyéb kényszerkörülmények hatása alatt elhatározta, hogy a szegedi kolostort megreformálja, s egyszersmind Bajáról odahelyezi a filozófiai stúdiumot". Ezek után leírja ugyanezen az oldalon az ide érkezett szerzetesek neveit is. Zadravecz István a házfőnök, Sinkovicz Frigyes, Halászi Jeromos, Bányász Julián, Mészáros Sándor, Roznik Rainer, Ungi Atanáz és Reinholcz Odorik. Ok voltak azok az atyák, akikről az ezt megelőző oldalra

2 egy fényképet is beragasztottak, ahol a felsorolt nyolc névből hét személy látható is. Ezen kívül 24 testvért (fratres clerici) és 5 laikus testvért (fratres laici) sorol fel név szerint

3 Ez az új kolostorlakók közössége fogott neki a már említett Zadravecz István vezetésével és néhány esztendő alatt erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt megújították a templomot és a kolostort. Ez a nagyszabású munka nem kis nehézségek közepette zajlott, hisz mindez az I. világháború nehéz és véres eseményei között kellett végre hajtani. Mindezt követte az 1918-20-as forradalmi időszak, az ország szétesése, Szeged esetében a francia megszállás, amelyek szintén nehezítették a körülményeket. A jó munkájukat dicséri, hogy a megújított kolostor és templom egyik kiemelkedő eseményeként 1918 őszén, a kolostor erre kialakított részében páter Zadravecz a templom és a Ferences rend mintegy 500 éves múltját bemutató múzeumot rendezett be és nyitott meg, amelyet nagy büszkén tártak a város és az ország nyilvánossága a elé.

4 Amikor tehát az 1925-ös leltárt nézzük, akkor valójában a több mint 10 év munkájának gyümölcséről adnak számot a szerzetesek. 2 História Domus 645-646/1914. 3 Uo. 646-647 4 Erre vonatkozóan lásd ZOMBORI I. 1998. és LUGOSI Döme 1932. tanulmányait.