A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Nagy György Sándor, a Makó KC elnöke: — Úgy érzem, a makói kézilabda klub több éves küzdelmének része van abban, hogy a város megépítette előbb a sátorcsarnokot, majd a sportcsarnokot. Makó megérett arra, hogy legyen egy üyen csarnoka, ahol különböző sport- és művelődési eseményeket meg lehet rendezni. Tóth Kása László, autókereskedő: — Régen az emberek templomokat építettek. Nem volt hova menni, a közösség ott jött össze. Manapság meg küzdőcsarnokokat építenek, ahol baráti társaságok összejönnek sportolni, futballozni. Nagy György Sándor, a Makó KC elnöke: — Milyen érvekkel lehet meggyőzni a szponzorokat arról, hogy a csapat méltó a támogatásra? — A városvezetést azzal, hogy jó a csapat, van benne fantázia, öregbíti Makó hírnevét, képviseli a települést. Különböző gazdasági egységek, üzemek, gyárak, váUalkozók — az önkormányzat által biztosított lehetőséggel élve — az iparűzési adó 12%-át adják oda a klubnak. Van bevételünk a hirdetésekből is, rendszeresen jelenik meg műsorplakátunk- és füzetünk; e kiadványokban szerepel a támogatók, hirdetők neve. A hirdetőtáblák kint vannak a küzdőtér meUett, a városi TV közvetítéseinek köszönhetően a hirdetők széles körben tudják reklámozni a termékeiket. Összetett feladat a támogatókkal való kapcsolattartás. Személyes ismeretségeken múlik, nem lehet csak úgy odamenni egy szponzorhoz sem, hogy kérünk pénzt üyen meg olyan célra. Nagy György József, önkormányzati képviselő: — Állandóan azzal küzdünk, hogy talpon tudjon maradni az egyesület. Mindig az van előttünk, hogy legalább ezt a szezont oldjuk meg és akkor már meg tudjuk oldani a következőt is, még ha keserves is lesz. Nagy György Sándor, a Makó KC elnöke: — Országosan jegyzett klub vagyunk, de a helyi váUalkozók mégis inkább a sport szeretete miatt támogatják a csapatot, s nem a kiemelt reklámérték miatt. — A csapat valóban ismert a hazai kézilabda világában. Kérdés viszont, hogy a Makó KC által eddig felmutatott teljesítmény összefér-e Makó gazdasági erejével. Hosszú távon fenntartható-e ez a szint? — A város vezető kiemelten a labdarúgást és a kézüabdát kívánják a jövőben is támogatni. Az önkormányzati akarat tehát adott, de kétségtelen, egyre nagyobb erőfeszítésébe fog kerülnie Makónak, ha fenn szeretné tartani a jelenlegi színvonalon a sportéletét. — Arról beszéltünk, a makói kézilabda már így, az NB I/B-s szerepléssel is egy kicsit felette áll a város gazdasági teljesítményének. Mi kellene ahhoz, hogy Makó NB l-es csapatot adjon? — Vagy 60 miUió forint. Ennek az 1/10-e van meg, vagy még annyi sem. Az NB I nem reális célkitűzés. Egy 26 ezres lélekszámú település nem bírja el. Két élő példa van előttünk: Kiskörös és Tiszaföldvár. Feljutottak az NB I-be, majd sima ki-