A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

(A Makói Hét című lap beköszöntő cikkéből, 1996, április 5.) „Ha most itt állna mellettünk városunk egyik legjelesebbjének, Pulitzer Józsefnek, az újságkirálynak a szellem alakja, feltehetően egy kicsit hátba döngetne bennünket, mai makóiakat. Persze e nélkül is tudjuk, a most induló lapunk csak akkor él, és addig, amíg olvasóink akarják. Ha létezik itt még éke a szónak, vágya az igaznak — ez utóbbi attól gyönyörű, hogy újra és újra feltámad bennünk, és van bátorságunk a hirdetésére — hát akkor talán még a jó öreg Pulitzer 85 év múltán is felköszön nekünk a sírból". P. Bodzsár Erzsébet, újságíró, a Makói Hét felelős szerkesztője, 1998-tól önkormányzati képviselő: — 1996 februárjában megszűnt a Lila Reggeli Délvilág. Jónéhány kollegámmal együtt utcára kerültünk. Kézen fekvő volt az ötlet, ha vége egy lapnak, akkor az ember útjára indít egy másikat. Az év április 5-én megjelent a Makói Hét első száma. A Lila Délvilág hagyományait próbáltuk folytatni. Ezt jeleztük a külcsínben is, a lap fejlécében szerepelt például a lila szín. Tartalmában is igyekeztünk folytatni a tradíciót. Nagyzolás nélkül mondhatom, a Pulitzer-i gondolat elkötelezettjeként vallottuk — és ennek megfelelően szerkesztettük a lapot — miszerint a hír szent, a vélemény szabad. Hitvallásom szerint egy újságíró mindig ellenzéki. Úgy gondolom, legyen is bármilyen politikai éra, az újságíró feladata, hogy a meglévő viszonyok közepette tegyen kísérletet a visszásságok feltárására, s próbáljon kritikusan — nem ellenségesen —, a dolgokat jobbítandó módon megjeleníteni. Szabó Imre, újságíró: — Egy ilyen pici városban kevés az olyan esemény, amely megtölti a hetilapot. Ez volt a kisebbik baj. Makón nincs annyi hirdető, aki eltartaná a lapot. Ez volt az egésznek az alfája meg az ómegája. Nem tudtuk másfél év alatt úgy lábra állítani ezt az újságot, hogy gazdaságilag normálisan működjön. Nem sikerült, vegetált, befejeztük. Erkölcsileg nagyon megérte, örültünk a létezésének. P. Bodzsár Erzsébet, újságíró: — Halász Miklós, a Magyar Nemzet újságírója kijött a Makói Hét utolsó szerkesztőségi ülésére, ahol elmondta, majd a lapjának meg is írta: polgárság nélkül nincs helyi sajtó. Valóban, Makón hiányzik az a polgárság, amelyik el tudna tartani egy független lapot. Majdnem két esztendeig erőlködtünk, sziszifuszi munka volt, mindenki ingyen dolgozott. Próbáltunk színvonalas, igényes újságot, egy igazi néplapot írni, szerkeszteni. Nálunk válogatás és cenzúra nélkül jelenhettek meg az olvasói vélemények is. Küzdelmünk a fennmaradásért azonban hiábavalónak bizonyult. A gazdasági nehézségeket lehet, hogy át tudtuk volna hidalni, ha nem ellenzéki, hanem a hatalomnak — és most teljesen mindegy, hogy milyen színű hatalomról van szó — tetsző lapot csinálunk. — Úgy érzi, ha nem lett volna ellenzéki a Makói Hét hangvétele, még most is működhetne? — Igen, könnyen elképzelhető. Egy szervilisebb hozzáállással, puhább stílussal és téma megközelítéssel lehet, hogy a lap ma is élne. Úgy indítottam ezt az újságot