A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Czibolya Kálmán, a Makói Video- és Művészeti Műhely vezetője: — Létezik a dokumentumfilmezésben Czibolya-iskola? — Amikor látom, hogy a kortársaim megteremtették a maguk egzisztenciáját, akkor nekem jó kimondani, én meg egy ilyen iskolát teremtettem. Ha viszont szerény akarok lenni, mégse állíthatom, hogy létezne Czibolya-iskola, inkább úgy fogalmaznék, van egy Makói Video- és Művészeti Műhely. Balázs István, Oroszlánköröm-díjas fiatal filmes alkotó: — Kilenc éves koromban indultam el ezen a pályán. Egy nyári táborban találkoztam először a Czibolya Kálmán által vezetett Makói Video- és Művészeti Műhellyel. Ki akartam próbálni a filmezést. A leginkább az animáció fogott meg. Kitartóan jártam az összejövetelekre. Barátokat szereztem és közben filmeket készítettünk. Az egyik legemlékezetesebb élmény számomra, amikor a nagyapámról forgattam dokumentumfilmet. Ezzel nyertem el a berlini ifjúsági médiafesztiválon az Arany Csapó-díjat. 2002-ben kaptam meg az év ifjú művészének járó Arany Titán díjat, amelyet az Ifjúsági és Sportminisztérium és a Diákújságírók Országos Egyesülete alapított. S nemrég nekem ítélték az Oroszlánköröm-díjat is. Czibolya Kálmán, a Makói Video- és Művészeti Műhely vezetője: — Balázs István 9 évesen kezdte. Ma Európa egyik legtehetségesebb ifjú filmes alkotójaként jegyzik. Most 16 éves, filmjei bejárják Európa filmes fesztiváljait. Nemcsak a korosztályosat, hanem a felnőttet is. 2001 márciusában volt egy nagyon komoly professzionális felnőtt filmes fesztivál, ahová meghívták az alkotását. Az ő műfaja a dokumentumfilm. Olyan képi eszközöket használ, ami újszerű. Tanyasi környezetben él, szociálisan érzékeny, nagyapja halála után ő örökölte a tanyát. Balázs István: Oroszlánköröm-díjas fiatal filmes alkotó: — Mestered, Czibolya Kálmán arról beszélt, hogy Téged európai filmes körökben már jegyeznek. — Gyerekfejjel is tudom, hogy sokat keU még tanulnom. — Eljátszottál már azzal a gondolattal, egyszer valamikor akár nagyon elismert ember is lehetsz? — Nem, annyira nem. Mindig kitartóan dolgozom a dokumentumfümeimen. Ha utána jön a visszajelzés, annak örülök. — Nem tartasz-e attól, hogy amennyiben mégsem úgy alakul az életed, ahogy sokan most elvárják Tőled, számon kérnek majd, miért nem lettél sztár? — Nincs bennem ilyen. Nem tartom fontosnak, hogy híres ember legyek. Ha úgy hozza az élet, akkor elfogadom, de nem törekszem rá. Szeretem a filmezést, ez a lényeg. — Van benned olyan elképzelés, hogy kitörj Makóról? — Mostanra már megbékéltem a várossal, ahol élek. Szeretnék azonban elmenni Budapestre. A Színművészeti Egyetem operatőr szakán lenne jó tovább tanulni. Tudom, dokumentumfilmes tevékenységem gyökerei Makó városából és a környező tanyavilágból táplálkoznak, de szerintem megvalósítandó gondolataim lesznek máshol is.