A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

elkerülhető legyen." Bencze Sándor 1938-ban íródott doktori értekezése a nemzetiségi birtokpolitikára vonatkozóan az első világháború előtti és utáni helyzetről azt írja, hogy szükség volt kettős mércével mérni 1918-ig. Ugyanis a nem megfelelő birtokpolitikának lehetett tulajdonítani a nagyarányú kivándorlást. A nemzetiségekkel kapcsolatban a cél az volt, hogy megélhetést biztosítsanak számukra, s nem feltétlenül földhöz juttatni őket. Bencze szerint vigyázni kellett arra, hogy az egyes nemzetiségek nehogy „politikai közületeket" alkossanak az államban, mivel az a magyar nemzet egységét bontotta volna meg. Elmélkedésének folytatásaként azt áUítja, hogy nem volt olyan nemzeti birtokpolitika amely a magyarországi nemzetiségi birtokpolitikát a magyar érdekeket felismerve megtűrte volna azt. A telepítéseket kárhoztatja, amiért nem sikerült kellő mértékben a magyarság javára fordítani a földbirtokarányt.

23 Bálás Károly hosszan értekezett a telepítések fő szempontjairól, a nemzeti földpolitikáról. Szerinte minden agrártelepítés nemzeti telepítés, mely agrárcél egyben magyar nemzeti cél is. Ezt azonban hosszú időn át következetesen végrehajtott telepítési politikával lehet csak véghez vinni, s akkor a nemzeti erők is nagyobb teret foglalhatnak el. Erre a belső telepítések a legalkalmasabbak, s törekedni keU, hogy a telepítéseknél a földműves, birtokos parasztság minél nagyobb részben a nemzeti, tehát magyar anyanyelvű népességből kerüljön ki. A nemzetiségi vidékeket nemzeti telepekkel keU behálózni. A nyelv megtanulása a legtöbb esetben a nemzetiségeknél neutralizálja a nemzetiségi érzelmet. Úgy véli nem csupán a városokba való belső vándorlást kell szorgalmazni, hanem a vidékre irányulót is, mert a periférián a földművelő népesség az állandó, ezért nemzetfenntartó szerepe igen fontos osztállyá teszi őket. Buday Barna a telepítési törvényről vitázva kifejti, hogy a Dunántúl magasabb kultúrájú tehetősebb magyar középbirtokosait kell a Felső-Magyarországra telepíteni, a székelyeket Erdélyből az Alföldre, hadd keressenek azok a szegénysorú székelyek. Sebess Dénes tanulmányaiból kivüáglik, hogy a kellő nagyságú birtokok kialakítás hosszú és nehéz munka az agráriumban. Ugyanakkor szükséges az egészséges birtokstruktúra kialakulása szempontjából. A szabadforgalmú nagybirtokok tagosítás során való szétosztása éppen úgy fontos, mint kis és törpe birtokok egyesítése ugyancsak tagosítás által. Ezért aztán az optimális földbirtok és parcella nagyságáról hasonlóképpen folytak viták. A végeredmény az egészséges középbirtok mellett (20-50 kh) kristályozódott ki. A telepítés kérdése persze Trianon után is napirenden maradt. Már az 1894. évi V.tc majd az 1897. évi XXXII. Törvény s majd az 1911. évi XV. tc egyformán azzal a céllal született, hogy a nemzetiségi vidékeken az ott élő magyarság pozícióit erősítsék. Bármilyen eredményeket is értek el a telepítésekkel 1918 előtt, a háborút követően az 1920. évi földtörvény a telepítést mellőzi, csak az 1936-os adott némi reményt.

24 Kerék Mihály az eredménytelenségeket felsorolva a feladatokat és le22 BÁLÁS Károly: i.m. 394.0. 23 BENCZE Sándor: Nemzetiségi birtokpolitikánk a háború előtt és után. Bp. 1938. 16.o. 9.o. 24 BÁLÁS Károly: Nemzeti földpolitika. Közgazdasági Szemle 1910. 149-162.0.; UŐ.: Telepítéseink főszempontja. Közgazdasági Szemle 1909. 314-326.0., BUDAY Barna: Milyen legyen a telepítési törvény? Magyar Gazdák Szemléje 1908. 708-714; 863-869.0.; SEBESS Dénes: Földbirtok mozgalmak Magyarországon. Közgazdasági Szemle 1909. 719-734.0.; Uő.: Földbirtok minimum és a