A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

jóakarója iránti hálája kifejezéseképpen 2000 K-ás alapítványt tesz, hogy ennek kamatai minden évfordulón a szemérmes szegények között kerüljenek kiosztásra. (Dm. 1918. máj. 28.) Adományok Ezek képezték a nőegylet bevételének másik jelentős forrását. Ezeknek teljes összege kiosztásra illetve felhasználásra kerülhetett. Az adománytevőkre általánosan az volt a jellemző, hogy több egylet, illetve egyesület, vagy intézmény között osztották ki adományaikat. Lássunk közülük néhányat: A szegedi pálinka regálé bériőség üzletvezetője 1894. januárjában 3 öl tűzifát bocsátott a nőegylet rendelkezésére, az egylet által segélyezett szegények közötti kiosztásra. Ugyanennyit adott a kisdedóvó és jótékony nőegyletnek. (Sz.N. 1894. jan. 14.) A nőegylet számára a leggyakoribb és — összegét tekintve — a legnagyobb adakozó özv. Holtzer Jakabné volt: Az 1911. ápr. 24-i közgyűlésen 400 K-át adományozott. (Dm. 1911. ápr. 26.) 1912. szeptemberében vejének, dr. Krausz Ede ügyvédnek elhalálozása alkalmával 300 K-át küldött a Szegedi Naplóhoz, hogy a következőképpen osszák szét: izraelita nőegyletnek 100 K, polgármesternek 50 K, hogy a városi szegények között felekezeti különbség nélkül ossza szét, Vidéki Hírlapírók Országos Szövet ségének 50 K, zsidó árvaháznak 50 K, zsidó szent egyletnek 50 K. (Sz.N. 1912. szept. 8.) 1913. jún. 1-én, felgyógyulása alkalmából 350 K-t küldött a Szegedi Naplóhoz, hogy juttassa el a következő címekre: zsidó nőegylet 100 K, polgármesternek a városi szegények részére 100 K, zsidó menháznak 50 K, zsidó árvaháznak 50 K. (Sz.N. 1913. jún. 1) Az 1914. ápr. 28-i közgyűlésen, üdüléséből hazatérve 100 K-t adott a nőegyletnek. (Dm. 1914. ápr. 30) 1917. nov. 14-én, születésnapja alkalmából, a Délmagyarországhoz küldött 2300 K-t a következő címzettek közötti szétosztásra: Somogyi polgármesternek 1000 K a város szegényeinek felruházására és gyorssegélyekre, zsidó nőegyletnek 1000 K, szegedi leányegyletnek 300 K. (Dm. 1917. nov. 14.) A kevésbé vagyonos emberek természetesen kisebb értékű adományokat tettek. A Szegedi Napló 1914. júl. 4-i számában találtuk a következő közleményt: „Reiter Izsó és neje a Szegedi Napló útján a hadiárváknak, a vak katonáknak, a zsidó árvaegyletnek, a zsidó nőegyletnek, a leányegyletnek 10-10 K-t küldött." A koszorúmegváltásokból természetesen a nőegylet sem maradt ki. Például dr. Rózsa Izsó temetése alkalmával koszorúmegváltások címén jelentős adományok születtek, melyekből a nőegylet is részesült: A gyászoló család 500 K-t, a város 500 K-t, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár (az elhunyt alelnöke volt) 600 K-t, a Szegedi Kenderfonógyár 300 K-t adományozott a Délmagyarország szerkesztősége útján a nőegyletnek, a leányegyletnek és a zsidó árvaegyletnek. Kimondottan a nőegyletnek adták a koszorúmegváltást a következők: