A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - FÁRI Irén: 1848-as szegedi relikviák. Baurnfeind Gyula levelei családjának

Eltávoztál hamar körünkből Hőslelkű ifjú, s jó barát! Hamar, de nagyszerűen rovád le Léted nemes tartozását! Még ifjú vagy — s már is kiküzdéd A halhatatlanság nimbusát, A hon büszkén tűzi fejedre A polgárérdem diszlombját. Sirodat nem ágkor ásta meg, S jelkőre sem szorul neved: Egy cziprus — ág, s a hon múzsája Örökítik hős emléked.Még áll a harcz — még zúg a vész Hazánknak déli részében, S te már örök nyugalmad alszod A sírok néma éjében. A költő a továbbiakban nem kevés pátosszal és harci elszántsággal bosszút fogadott az eltávozott barátért és az összes elkövetkező áldozatért, hiszen a harc, — ezt jól tudta — éppen csak elkezdődött. A hősök és áldozatok hosszú névsorát Baurnfeind Gyula csak megnyitotta. Szenttamást az évben még két alkalommal próbálták bevenni a magyar csapatok, eredménytelenül. A szerb felkelés és ellenállás jelképévé vált sáncrendszer 1849. április 3-án került magyar kézre. A sikerben Perczel Mór tábornok parancsnoksága alatt a szegedi nemzetőröknek volt kiemelkedő szerepük Földváry Sándor őrnagy vezetésével. A szabadságharc első szegedi katonájának, Baurnfeind Gyulának az emléke nem veszett el. Márvány sírjelét nővére állíttatta, sírhelye máig megvan és gondozott a szegedi Belvárosi temetőben. IRODALOM CSONGOR 1991. CSONGOR Győző: Világít tiszta fényük. 1848-49-es emlékek. Szeged, 1991. 14. sz. CSIKÁNY 2001. CSIKÁNY Tamás: A „veres sipka", mint a kollektív helytállás jelképe. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 4. BONA 1998. BONA Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest.