A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

a természetben, az emberi lélekben olvasson. Pontosabban azonban az írás befejezése szerint egy könyve megmaradt azért Borsi D. Józsefnek: A Szentírás. Szabó József ez alkalommal Rilke három nagyon jellemző misztikus, varázslatos versének fordításával szerepelt a folyóiratban. A következő írás címe A barlang. Ennek szerzője csak a borítón lévő tartalomjegyzékből megállapíthatóan Dékány Kálmán. A szerző egy Budapestre került szegény bolti kifutógyerek sorsa, gondja által nyújt betekintést a fővárosi proletárlétbe. Káldi János két verse ismét a poétikai termést gyarapítja. Az első Őszinte vers Szabó Jánosnak Ady muszáj Herkulesének reminiszcenciáját idézi. Az Őszi elégia az évszak borongós megjelenítése. Korek József régész muzeológus ez alkalommal a néprajz területére tett kirándulást Népi humor az alföldi butellákon című írásában. A butellák keskeny, lapos, fületlen, leginkább pálinkát tartalmazó edények. Felületük lapossága miatt alkalmasak különböző szövegek bekarcolására. Ezeknek a humorral átszőttjeiből válogatott szép csokrot Korek József, és látta el az idézeteket rövid magyarázatokkal. Az idézetek egy részét a múzeumi tárgyakról, más részét a szakirodalomból válogatta a szerző. Borús István: Kukoricaszárat kötöttünk című versében a hajnali szárkötés kézsebzését és a napsütés gyógyító simogatását idézte fel. Lakfi György kissé patetikus cím alatt (A szarvasi Herkules) Tessedik Sámuel életéről, meghurcoltatásáról értekezik. Az 1742-ben Albertin született agrártudóst élete végén nemcsak külföldi, de hazai sikerek is kísérték. Addig azonban rendkívül sok gáncsoskodást, kisebb-nagyobb bántást kellett elviselnie. Tessedik személyes jelenléte, egyházi újításai felkavarták az alföldi kisváros közvéleményét. Külföldön egymás után jelennek meg tanulmányai, Szarvason pedig szerző szerint szinte felsorolhatatlan az esztelen kellemetlenkedések sora. A császári elismerő oklevél a tömegek véleményét kedvező irányban befolyásolta ugyan, „de növelte a papok haragját". Elete legvégén, 1817-ben a keszthelyi Georgikon 20 éves jubileumi ünnepén kapott méltó elismerést, amikor a Georgikon elnökévé választották. Szerző tanulmánya végén egy általános tévedés eloszlatására is vállalkozott. Sokan úgy tartják, hogy a Georgikon volt az első gazdasági tanintézete az országnak. Lakfi szerint viszont a valóság az, hogy Tessedik hasonló intézménye két évtizeddel megelőzte, és csak ezután következtek a nagyszentmiklósi, óvári és keszthelyi intézetek. Állítása igazolásául szerző Haán Lajos Békés megyei monográfiáját is idézi. A jeles tudóstanár, Bodnár Bertalan Vásárhelyi szikesek című tanulmányával gazdagította a folyóiratot. Először személyes élményen alapuló, érzékletes leírását adja a sivár, kopár, szomorú vidéknek, a Pusztának. Ez a táj a szikesedés miatt alakult ki ilyenné. Tulajdonképpen két ilyen karakterű, összefüggő területe van a város nagy határának, az egyik Keleten, a másik Nyugaton, a Tisza gátján kívül. Mindkettőnél a víz játszotta a fontos szerepet, amikor kimosta a talajból a sziksót, amely eltömi a talaj hajszálcsöveit, és elposványosítja a területet. ír szerző arról is, hogy a nép ezt a „kivirágzott" sziksót felhasználja például szappanfőzésre. Felveti Bodnár annak a gondolatát is, hogy iparszerűen kellene foglalkozni ennek a kitermelésével. Ismerteti ezt követően a különböző szikjavítási kísérleteket, mó-