A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

zeti keretekben, a csapatok, rajok és őrsök szintjén kell végezni, ugyanakkor hangsúlyozták a csapatok és a cserkészvezetők közötti rendszeres érintkezés és tapasztalatcsere fontosságát.

97 Mindemellett már akkor nyilvánvaló volt, hogy egy rendkívül széttagolt, heterogén körülmények között élő és működő struktúra összefogása a feladatok differenciálása és bizonyos centralizációja nélkül nem lehetséges. Ezt az új feladatmegosztást szolgálta első elemként az egyes területi egységek képviseletének szétválasztása. így kapott 1947. április 15. hatállyal megbízást dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklós a Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösség képviseletére Németországban és Ausztriában, Gácser Imre Párizsban és a jamboree vezetőségnél, dr. Gerencsér István és Irányi László Rómában, Molnár Tibor pedig Brüsszelben.

98 E megbízatások a munkaközösség külkapcsolatainak bővítését, valamint a csapatok zavartalan működésének biztosítását szolgálták. A képviselők feladata nem volt csekély, hiszen területükön nekik kellett lépéseket tenni a Világcserkész Mozgalom londoni központja

99 felé a munkaközösség nemzetközi elfogadtatása érdekében. Különösen Mattyasovszky Zsolnay Miklósnak és Gácser Imrének volt jelentős szerepe és mozgástere ebben. E területi megbízottak segítették ugyan a nemzetközi kapcsolatok bővítését, de mivel feladatuk alapvetően a külképviselet biztosítását célozta, aligha volt elégséges megoldás ahhoz, hogy a csapatok közötti belső koordinációt érdemben elősegítsék. A menekült magyar cserkészek nemzetközi megítélésük tekintetében nem álltak egyedül, hiszen hasonló gondokkal küzdöttek a lengyelek, oroszok, észtek, lettek, litvánok, ukránok és örmények is. A dípí-státusz, s különösen az Ex-enemybesorolás nemcsak a menekültek politikai megbélyegzését jelentette, de a Nemzete közi Cserkész Iroda részéről is az érdemi együttműködés elutasításával járt együtt. Ez a felismerés hamar kikényszerítette a menekült szervezetek egységes fellépésének szükségességét: 1947. március elsején a Mittenwald melletti Luttensee-i táborban létrehozták közös érdekképviseleti szervüket, az International Scouter Association-t (ISA). A megbeszélésen a három német cserkészszövetség is képviseltette magát, és szoros kapcsolat kialakítását ajánlotta fel az új szervezetet létrehozó emigráns cserkészmozgalmak számára.

100 Az ISA első elnöke v. Selkey Oszkár, a Magyar Cserkészmozgalom volt társelnöke, társelnökei: dr. Alexander Lion német főcserkész, Eugen Posdejeff orosz és Garbis Zemidijan örmény cserkészvezető lett. Az ISA gyűlésein a magyar cserkészetet Mattyasovszky Zsolnay 97 Uo. 98 Uo. 99 A Világcserkész Mozgalom, mai nevén Cserkész Világszövetség (World Organization of Scout Movement, WOSM) már akkor is a világ országaiban működő helyi szövetségek nemzetközi csúcsszerve volt, amely alapszabályában rögzítve minden teljes jogú tagnak azonos jogosítványokat biztosított. A világszövetség legfőbb döntéshozó szerve a világkonferencia volt, amelyben minden tagot szavazati jog illetett meg. Mivel a világkonferenciát csak kétévente tartottak, a közbülső időben az ügyvitelt a vüágszövetség titkársága, az akkor Londonban székelő nemzetközi iroda látta el. A nemzetközi iroda nem csupán a döntések végrehajtásáért felelős adminisztratív szervezet, hanem az egész vüágszövetség tevékenységének koordinációját, valamint a konferenciák előterjesztéseinek kidolgozását, azaz a döntések előkészítését végző csúcsszerv is volt egyúttal, amely így meghatározó módon alakította és irányította a vüágcserkészetben zajló folyamatokat. 100 v. KISBARNAKI FARKAS, 1966. 15.; DL 1.4. 4. körlevél. 2.