A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - KATKÓNÉ BAGI Éva: Történelmi lenyomatok sándorfalvi zászlókon

alakult 75 fővel. Az ipartestület alapszabálya rögzítette a napi politikától való elkülönülést, egyházi ügyekkel nem foglalkoztak, az uradalommal is távolságtartó, de jó kapcsolatot tartottak fenn. Céljuk az iparosság társas érintkezési központjának kialakítása, a szórakozások megszervezése és a szakmai nevelés volt. Rendezvényeik bevételeit segélyezésekre, önfenntartásra fordították. Állandó könyvtárat működtettek. Kulturális téren jelentős eredmény volt az öntevékeny színjátszó kör létrehozása, mely a kor divatos darabjaival szórakoztatta a nagyérdemű, falusi közönséget. Dalárdát szerveztek és évente legalább öt alkalommal báli vigasságot tartottak. Zászlójuk enciánkék ripszselyemből készült, téglalap alakban, körül nemzetiszínű rojttal. (6. fotó) Mérete: 158cm><127cm, /A/ oldalát domború aranyhímzéssel kialakított sarokmotívumok és feliratok díszítik. Középképén hímzett, masniból kiinduló babér- és olajág koszorúban harapófogó és kalapács ábra látható, mely a foglalkozások szövetségét jelöli. /B/ oldalán a sarokmotívumok mellett oválisán elhelyezett „Sándorfalvi Ipartestület 1926-1936" felirat olvasható. (7. fotó) A zászló szimbolikája, színe, anyaga arra enged következtetni, hogy csupán a saját közösségi életük javítása érdekében szövetkeztek. A zászlóról le lehet mindezt a célt olvasni: alapselymében nem találunk nemzetiszínt, egyedül a rojt árulkodik kissé, nincsenek címerek, vallásos szimbólumok, csupán az iparos szerszámok ábrázolása kapott teret az Ipartestület zászlóján. 1937. október 18-án az előbb elemzett, két egyesület összeolvadt és megalakult a Sándorfalvi Iparos és Iparos Ifjak Köre. Az egyesülés új fejezetet nyitott az életükben, de ennek emlékét már zászló nem őrzi. Az ország újabb háborúba sodródott, ami után értékrend változás következett, hatalmas társadalmi örvény kavargott, mint egy mélyszántás forgatta meg a történelmi osztályokat. Nagyot fordult a világ, idegen hatalmak szabták meg a mozgásteret. El kellett temetni a múltat, új szimbólumokat próbáltak gyökereztetni és a régi rend értékei életveszélyes teherré váltak. Átszabták, átalakították, tűz martalékává lettek az éghető bizonyítékok, kivéve azt a néhányat, melyeket bátor szívű megmentőik a múzeumok rendelkezésére bocsátottak, hogy segítsenek nekünk emlékezni. Közéjük tartoznak a fent ismertetett zászlók is. IRODALOM Id. JUHÁSZ Antal: Sándorfalva története és népélete. Sándorfalva Községi Tanácsa, 1978. KÁLLAY István: A történelem segédtudományai. Budapest, 1986. MAGYAR LAROUSSE ENCIKLOPÉDIA 3: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. Őrgróf PALAVICINI Sándor: Kérelem a Földművelődés-ügyi Miniszternek. Somogyi Könyvtár Szeged (Ee. 1146) Adatközlő: Dr. Juhász Antal A fotókat Dömötör Mihály készítette.