A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében

temények további finomítása. Az, hogy a puskagolyók, asztali tűzkészségek, kézigránátok, bombaszilánkok, világháborús szuronyok és sorolhatnánk így tovább valamikor régészeti leletekkel esetleg egy „gyűjteményt" képeztek nem indokolja a megvásárolt, vagy ajándékba kapott kollekció egyben tartását. Vidéki városaink nagy részének gondja, hogy a felajánlott fegyverek megvételét, leltározását művészettörténész, történész végzi. Szinte hangulat kérdése, hogy leltárba vételkor egy-egy darabot helytörténeti- történeti, ipartörténeti, néprajzi, esetleg iparművészeti gyűjteménybe sorolják-e. Alapvető bajnak érzem, hogy e tevékenység nem következetes. Példának szolgáljanak a szarvasagancs lőportartók, amelyek a néprajzi gyűjteményben, fegyvergyűjteményben, de ha nagyon szépek az iparművészeti anyagban találhatók. Van ugyan jogosultsága ennek a besorolásnak is, de egy tárgyat ötletszerűen tovább adni egy második, sőt harmadik gyűjteménybe és ott újra leltározni a szakosított leltárkönyvek korában már nem szokásos. A szakosított gyűjtemények létrejöttével a leltári számok is ismétlődnek. Ezért a leltári számok előtt alkalmazni kell az adott gyűjtemény betűjelét. Törekedni kellene arra, hogy a leltárkönyvekbe jól olvasható szövegek kerüljenek, s a leírások alkalmasak legyenek a tárgyak beazonosítására. Állandóan megismétlődő feladat egy muzeológus életében a gyűjteményi anyag kölcsönzése. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezen a téren az elmúlt ötven esztendőben meghozott intézkedések hatalmas előrelépést jelentettek. Megszűntek az olyan kölcsönzési akták, amelyek részletesen nem sorolták fel a raktárból elvitt anyagot. Az ötvenes években találkozunk olyan szövegezéssel, hogy : „50 darab kard, szablya, puska ... kiállítási célra kiadva a sárospataki múzeum részére." Kérdésessé vált, hogy a műtárgyakat mikor szállították vissza és főleg az, hogy az az ötven darab érkezett-e meg, amely elment! A mondottak alátámasztására szolgáljon a híres Pálóczy szablya, amely ugyan a MNM-ban van leltárba véve, de több évtizede a miskolci Hermann Ottó Múzeum kiemelkedő értékei közé tartozik. A Hadtörténeti Múzeumban is vannak olyan tárgyak, amelyek ottfelejtődtek, de a Magyar Nemzeti Múzeum sem kivétel. Példának hozhatjuk fel a Görgey szablyát, Kosztka Károly golyószóró makettjét. Az utóbbit a feltaláló ajándékozta Szentes városának. E tárgyat a MNM az 1848~1849-es centenáris kiállításra kölcsönözte ki, s harmincöt év elteltével e sorok írója juttatta vissza jogos tulajdonosának.

26 Most tudatosan nem beszélünk a Hadtörténet Múzeum és a Nemzeti Múzeum között 1935-ben létrejött nagy anyagcseréről, amikor is összetartozó darabok, párpisztolyok lettek szétválasztva. Sajnálatos módon a mai napig nem oldódott meg az Iparművészeti Múzeum kiválásakor elkövetett hibák kijavítása. Több tucat leltári tárgy ment át úgy a végleges helyére a porcelán, kerámia anyaggal, hogy vagy a csésze, vagy a hozzá tartozó tányér a MNM-ban maradt. lentős hányadát csak a régészeti feltárások segítségével lehet megismerni. Egyedül ez indokolja, hogy a felsorolt, lelőhelyes tárgyak a régészeti naplókba vannak leltározva. A mondottakat nem tartom érvényesnek a török háborúkat követő időszakra. 26 Leltári száma: Szentes, UH.84.2.1. TEMESVÁRY Ferenc i. m. (20) 158. p.