A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében

kus darabjai. A tárgyak neves személyekhez kötése régi eredetű. Gondolhatunk itt a nagyenyedi templom ritkaságai között emlegetett Attila pipájára és koppantójára, Béldi Pál páncéljára, a budai vár kapuját hosszú időn át díszítő Toldi Miklós-féle fegyverekre,

22 vagy a Zrínyi puska feliratára, amely még Kossuth Lajost is megtévesztette.

23 A több tucat magángyűjteményről és ezzel összefüggésben a magángyűjtői tevékenységről valójában keveset tudunk, bár hatásukat állandóan érezzük. Ismereteink szerint a nagy gyűjtemények száma alacsony, fejlődésük lassú, állandóan változásban vannak. Jellemzőjük még a heterogén összetétel és bennük a hamisítványok nagy száma. Gyűjteményekről beszélünk ugyan, de sajnos sokan nem tudják, hogy a felhalmozott tárgyak összessége nem azonos a gyűjtemény fogalmával. Ténylegesen nem kutathatók, nem áttekinthetők és rendszerezésük is megoldatlan. Néhány gyűjteményt hozzáértő, nagy szakirodalommal rendelkező művészettörténész, fotóművész, katonatiszt hozott létre. Közöttük van olyan is, aki törvényszéki szakértő, ismeri a világ jelentősebb múzeumait, sőt a londoni Towerban is folytat szakértői tevékenységet. A magam részéről a gyűjtők támogatását mindég szorgalmaztam, mert a magyarországi múzeumok, beleértve a MNM-ot is, fegyvergyűjteményének jelentős része magángyűjteményekből származik. Hiszem, hogy a gyűjtők anyagának nagy része egyszer a múzeumokat fogja gazdagítani. Vannak közöttük olyanok, akik több ezer darabbal rendelkeznek. Többnyire tagjai a Hadtörténeti Múzeumban működő Magyar Fegyvergyűjtők és Fegyverbarátok Országos Egyesületének. Először 1982-ben mutatkoztak be. 1993. április 9-én nyílt kiállításukon féltve őrzött darabjaikból 634-et állítottak ki. A közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta őket, annak ellenére, hogy hazánkban a fegyvergyűjtésnek „ Vitathatatlanul hátrányosabb a megítélése, mint bármely más műtárgyhoz való hasonlítás esetében, szemben a kulturális igényeiben fejlettebb nyugati országokhoz, ahol az intellektuális réteg „kiválasztottainak" szenvedélyeként tartják az összetett művészeti és történelmi ismereteket igénylő fegyvergyűjtői tevékenységet"

24 A háború után a magyar múzeumok legfőbb vezetése fő feladatának tekintette a háborús veszteségek megállapítását. Korek József a magyar muzeológia egyik legnagyobb alakja az ötvenes évek elején kidolgozott egy koncepciót, amelynek lényege a ténylegesen meglévő anyag számbavétele volt. Leltározó brigádokat hoztak létre, s ezek egy-egy múzeumban újra leltározták az anyagot. Ez a tevékenység azonban nemcsak ott folyt, ahol leltárkönyv nem volt, hanem a törzsnaplókkal rendelkező múzeumokban is. A brigádok tagjai ugyan jó szakemberek voltak a saját maguk által művelt területen, de kénytelenek voltak esetenként általuk soha 21 A múzeumról tájékoztatót ad: Gócsáné Móró Csilla: Tápiószele Blaskovich Múzeum. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 386 (Veszprém 1990) Később a múzeumról egy részletesebb kiadvány is készült, amelyben KOVÁCH S. TIBOR: A Blaskovich Múzeum Fegyvergyűjteménye címen ismerteti a gyűjtemény főbb darabjait. In: Blaskovich Emlékkönyv (Szentendre 1993) 85-94. p. 22 BENKŐ FERENCZ: Parnassusi időtöltés VII (Kolozsvár 1800) 29-83. p. 23 KALMÁR JÁNOS: Zrínyi fegyverek. A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 7. sz. (Pécs 1965) 34. p. 24 CSÖRGE CSABA: Gyűjtők fegyverei- fegyverek gyűjtői (Budapest 1993) Kiállítás katalógus a gyűjtők nevével és a bemutatott tárgyak jegyzékével