A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
GLÜCK Jenő: Adatok Arad megye fejlődéséről az 1848/49-es forradalom nyomán (1849-1867)
cok kiállítását. Hasonlóképpen cselekedett a még nagyon gyengelábon álló abszolutista rendszer, kezdeti szakaszában. A következő időszakban azonban szaporodtak a hatósági intézkedések, elsősorban az új rendszer kegyeltjeinek javára. Gróf Gyulai Ferenc hadügyminiszter zarándi-újpanáti birtokára katonai exekuciót is kivezényeltek, Atzél megyefőnök személyes irányításával (1852). Erélyes lépéseket foganatosítottak Petris és Jószáshely vidéken is, ahol az 1849 őszi események nyomán felbolydult közhangulat továbbra sem csillapult (1850-55). 18 Hasonlóképp napirendre kerültek az úrbéri tartozások. A vitát bonyolította az a tény, hogy az uradalmak a törvényt 1848 április 11-i szentesítés alapján értelmezték, míg a valójában már március második felében jónak látták az úrbéri kötelezettségek beszüntetését. Ilyen kérdések merültek fel Sikulán, Sólymoson, Paulison, Kovaszincon, Petrisen, a két Pécskán stb. 19 A helyzeten változást jelentett az 1853-ban kibocsátott úrbéri patens, amelynek eredményeként 1857-ben megalakult az aradi illetékes törvényszék. Ezen bírói fórum előtt folytatódtak a folyamatban lévő úrbéri perek, illetve újabbak indultak. Lefolyásuk rendkívül lassú volt, így például Szabadhely 1832-ben indult úrbéri pere csupán 1866-ban jutott el a majorság és az egykori úrbéri-telkek szétválasztásának és tagosításának végrehajtási módozatának tárgyalásáig. Magyar-Pécska úrbéri pere 1867-ben még a szolgabírói előmunkálat állapotában volt. O-Pécska a végleges ítélet telekkönyvezéséig jutott el. 20 Egy 1867-ben készült jelentés szerint 18 község úrbéri pere volt az ítélet végrehajtásának szakaszában. A legelő elkülönítés az 1848-49-es forradalom előtt csupán néhány nagyobb községben vált ténnyé, mint például Szemlakon, Nadabon, a két Világoson, Simándon, Zarándon stb. A kérdés nem csak uradalmi-paraszti vonatkozásban állt fenn, hanem gyakorta a telkesek és a zsellérek között is. 21 Adataink szerint 1848-49-ben 12 per volt függőben. További perek indultak 1849 után, kezdve az timborói és brusztureszki uradalmakkal. 22 Adatok szerint 1857-ig 16 községben történt megyei ítélettel, illetve közös megegyezéssel végleges legelő-elkülönítés. Az úrbéri törvényszékekre hárult további 126 település perének eldöntése. Ezek közül 1867-ben 29 eljutott a telekkönyvezésig, 25 előrehaladott állapotban volt, a többiek alig jutottak túl a kezdeti szakaszon. 23 A perek nem egyszer súlyos indulatokat ébresztettek. Ezek közül a legsúlyosabb helyzet 1863-ban Draucon alakult ki, ahol a végrehajtást intéző jegyzőt a falusiak elűzték és az úrbéri törvényszék ítélete nyomán felkorbácsolt kedélyeket csupán katonai beavatkozással csendesítették le. 24 17 Nemzeti Levéltár Arad. Acta Gongregatívnum fköv. A C) 702, 764, 1188/1848, 54, 110, 272, 344, 357/1849, Megyei Múzeum Arad, M R 5074, 5091. 18 E. GLÜCK: Despre lupta antihabsburgica $i antifeudala ... 187-189. 19 Csk 4985/1851, A A 246, 379/1863, 1063, 7440/1864, 588, 6214, 2853/1865, Nemzeti Levéltár Arad, Főispáni elnöki iratok (A C S P) 745/1864, 246/1866. 20 Csk. 1555/1852, A A 3409, 4143, 5231/1866, 2758, 5184/1866. 21 Ibidem, 727, 723, 732, 739, 748, 749, 751, 756, 763, 761, 3879, 10083/1863, 1930/1864. 22 A C 118/1849. 23 A A 179/1867, 1271/1870, A C S P 367/1867. 24 Ibidem, 3348, 3890, 3973/1863.
