A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - ZOMBORI István: A szegedi múzeum első önálló Várostörténi Leltárkönyve 1918-1943

zad első feléből való), iparművészeti szempontból is nagyértékű arany- és ezüst-him­zéseket. Az ezredzászlót ma helyezte el a kultúrpalotában Szombathelyi ezredparancsnok, Dindorffer alezredes, Nováky és Szvoboda őrnagy. Az ezredparancsnok még mellette Dindorffer alezredes tartotta a zászlót, nagyon meghatott hangon ajánlta azt a múze­um kegyletébe. — Elhoztuk a 46-osok zászlóját, a mi szentségünket — mondta —, a mely Szeged fiaival minden frontot bejárt, ahol védeni kellett a hazát. Látta szenvedéseinket Przemyslnél és a Doberdón, vérünk hullását a déli magyar határon. Szégyent soha nem hoztunk rá s a szimbólumot, a mely megszentelte a katonák szenvedéseit, szentté tette szemünkben az, hogy a hazát és a város jelképezte felettünk. Idehoztuk megőrzésre, ajánlva a város első kultúrintézményének gondozásába és nemzedékek kegyeletébe. Az igazgató pár rövid szóval átvette a város nevében a zászlót és ígérte, hogy a doberdói fával együtt a legnagyobb gonddal fogják azt őrizni. Szólt arról, hogy mihelyst a viszonyok engedik, külön helytörténeti osztályt fog berendezni s abban külön szobát a háziezred emlékeiből a melyekhez sok dicsőség és sok szomorúság tapad, de semmi, a mi szégyelni való. Akármilyen világ jön utánunk, a kegyelet mindig kijár ezeknek a történelmi relikviáknak egész Szeged részéről, a melynek dédelgetett büszkesége volt az ezred jó és rossz időkben. Arra kérte végül az ezred parancsnokságát, lehetőleg juttassanak a múzeumnak 46-os uniformist és felszere­lést a háborút megelőzött és a háborús évekből, a melyekbe figurinókat öltöztet­ve be lehessen majd mutatni a hadtörténelmi gyűjteményben, milyen volt a 46-os katona. A küldöttség tagjai egy ideig még elbeszélgettek az igazgatóval, s aztán elbúcsúz­ván búcsút vettek a sarokba állított zászlótól is. Az ezredparancsnok, a frontokon és hadifogságban sokat szenvedett kemény katona odalépett, tisztelgett előtte, fölemelte az alsó szélét és megcsókolta Nagyon megható jelenet volt, az őszinte és mély fájdalmú temetést juttatta eszé­be az embernek. Még egy meghajlás, még egy simogató tekintet s a gyászolók elvo­nultak, a halott zászló ott maradt magában, csüggedt szárnyával, bágyadtan lógó szalagjaival mint egy szivén lőtt óriás sas-madár. Most majd a sirásó veszi gondjába, a múzeumi ember, belajstromozza, számot ragaszt rá és beteszi a kriptába az ódon selymek közé, törökverő magyarok és Kossuth magyarjainak nyűtt lobogói mellé. Éjfélkor, a lelkek óráján talán elbeszélgetnek egymással és bizonyosan megértik egymást, hiszen bármilyen nagy idők választják el őket egymástól korban, egyben mindnyájan testvérek e halott szimbólumok: becstelenség és férfiatlanság sohase lobogtatta őket. 1919. március 18. 34. Csata Jajce-nél 1878. aug. 7. Photogravure Pippich K. festm. után. 35. Kollini csata. 1757. jun. 18. Rézkarc. 36. Ferenc József főherceg tüzkeresztelése a Santa-Lucia melletti csatában 1848. május 6. Fény-színnyomat. 37. Albrecht főherceg táborkara Custozzánál 1866. jun. 24. Rézkarc Mutató táb­lával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom