A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

GLÜCK Jenő: Adatok Arad megye fejlődéséről az 1848/49-es forradalom nyomán (1849-1867)

a munkavállaló családfő megelőzi a hozzátartozókat. Jellemző, hogy Aradon 1855-57-ben az őslakosok közül 1135 távol volt, de helyükbe 3535 érkezett. A négy járásban (Arad, Butyin, Borosjenő és Kisjenő) a távollevők létszáma 2987 volt, a bevándorlóké 1747. így az összkép pozitív volt, a 4122 távollevővel szemben 5282 bevándorló volt. (+ 128 fő, 14 %).

5 A férfitöbbség létrejötte annál is figyelemreméltóbb, hogy Arad vidékének vérvesztesége 1848/49-ben tetemes volt. Az utólag, 1861-ben készült hiányos feljegyzések hozzávetőlegesen 300-400 halottra engednek következtetni.

6 Hasonlóképpen nem rendelkezünk pontos adatokkal a kolera járvány áldozatairól, csupán a városi anyakönyvi hiányos bejegyzések szerint 1849 őszén napi 25-30 áldozatról szerezhetünk tudomást.

7 Újabb ragályhullám robbant ki 1855 körül. így például Butyinban 307 beteg közül 117 esett áldozatul. Ópécskán 222 beteget jelentettek, de csupán 44 halálesetet. Pontosabban ismert az 1866-67 évi kolera pusztítása. Arad városában 761 betegből 530 volt menthetetlen. A megyéből 56 községből rendelkezünk adatokkal, amelyek arról tanúskodnak, hogy 2774 betegből elhunyt 1110.

8 Az egyoldalú, főképp mamaliga táplálkodás nyomán 1864 körül skorbut jelentkezett Mácsán, Kurticson, Ópécskán, Siklón, Kerülősön stb.

9 Arad megye településszerkezete a XIX. század első felében nagy változásokon ment keresztül. A megye szinte egész területén a házakat utcákba sorolták, a legkisebb településeket pedig egyesítették. A parasztság több helyen nehezményezte a végrehajtást, sőt egyesek 1849 után igyekeztek hatálytalanítani az intézkedéseket, eredmény nélkül. így például Geringer császári királyi biztos elutasította az egykori somosiak kérvényét, akiket József Nádor kisjenői uradalma rendezése alkalmával Nadabra telepítettek 1824-ben.

10 Az 1848-49-es úrbéri törvények határt szabtak a földesúri kezdeményezéseknek, a szerződéses falvak azonban továbbra is függőhelyzetben maradtak. Bánkútot 1852-ben Wodianer főhaszonbérlő kibecsültette, itt a lakosoknak kevés kivétellel távozniuk kellett. A szétszóródó lakosok közül 89 család kamarai engedély alapján megalapította Zimándközt. Hasonló módon kényszerítették távozásra a mácsai Csernovics uradalomhoz tartozó Újfalu földművelőit, akik végül Újzimándon találtak, otthonra. A Pécska melletti Szent-Tamás kertészeit Mahler Ferenc űzte el szerződésük lejártakor (182) azonban hatósági közbelépésre egy évi türelemre kényszerült. A kamara lehetővé tette, hogy Fakert községet hozzák létre. Ugyancsak 1852-ben került napirendre bolyongó szlovák és cseh parasztok letelepítése, ami Nagyperegen történt meg. Kevésbé tragikus körülmények között alakult meg a telepített Szentleány. 5 A magyar korona országaiban az 1870 év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos háziállatok kimutatásával együtt. Budapest, 1871 (köv. Népszámlálás 1870) Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie. Neue Folge III Band (1855, 1856, 1857), Heft I. Wien 1861, 167, 34. (köv. Tafeln 1857). 6 Csk 1764/1849, A A 1414, 1475, 1420, 2127, 1603, 1610. 7 LAKOS Béla: Arad megye népesedési mozgalmai. Kecskemét 1897, 219. 8 Nemzeti Levéltár Arad, Acta Cholerae 1149, 4036/1855, 9088/1866, 110, 113/1867. 9 A A 1674, 1793, 1794, 1798, 1790, 1995, 2192, 2372/1864. 10 Csk 4861, 6882/1850.