A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - NAGY Ádám: A Kossuth-bankók sorsa Szegeden (1849-1854)

ket rendre újabb és újabb követte, természetesen a fenyegetés fölemlegetésével együtt, mert különben „...a szándékos eltitkolókat érzékeny következések érendvén", szóltak a kiegészítő rendelkezések.

22 Ezek a beszolgáltatási parancsok elsősorban a megtorlás rögtöni, látványos mozzanatai szempontjából voltak fontosak. Hatásosnak is mondhatók, amennyiben országszerte valóban több százezer, sőt több mülió forint értékű Kossuth-bankót tudtak begyűjteni és elégetni. De az eljárások szigorúsága felemás módon érvényesülhetett, hiszen a pénzbevonással kapcsolatban sorozatosan merültek föl különböző horderejű, midenesetre méltánylandó gyakorlati nehézségek. És még ezek után a következő év januárjában is közismert tényként írták le az újságban, hogy a pénzeket „ma is tartogatják".

2

^ Bizonyára az egész ország hangulatának jellemzésére alkalmas az újság egyik Esztergommal kapcsolatos írásának megfogalmazása: Esztergom népe jóravaló nép, „...egy baja van csak, mely a megye jó szellemét, belbékéjét zavarja, s ez a Kossuth pénzjegyeknek érvénytelensége. "

24 A Kossuth-bankók beszolgáltatásáról és elégetéséről szóló rendeletet Szegeden először augusztus 2-án hirdették ki.

25 Az új városparancsnok a fegyverek és a pénzek beadására 48 órát adott, de a határidőt rögtön meg kellett hosszabbítania nyolc nappal. A megszállás utáni első tanácsülést 1849. augusztus 9-én tartották, az első pénzégetést pedig augusztus 10-én. A városatyáknak már ez alkalommal is kellett tárgyalniuk a pénzek ügyét, mert a hírek szerint a piacon a többszöri rendelet ellenére továbbra is használtak Kossuth-bankókat. A rendelet a minél hathatósabb végrehajtása érdekében egy biztost küldött a piacra. A biztos feladata a magyar bankjegyek forgalmának a megakadályozása volt és az, hogy „az illető tulajdonost eme kihágásért megfedje. "

26 Ezen kívül jónak látták valamiféle „követség" fölállítását is egy-egy katonával megerősítve. Ok személyesen házról-házra járva a mielőbbi beszolgáltatásra figyelmeztették a lakosokat, valamint fölhatalmazást kaptak nyomozásra is.

27 Kicsit később Gyulai Gál Eduárd királyi kerületi főbiztos levelében jelezte a tanácsnak, hogy több helybéli lakos Kossuth pénzjegyekkel a szomszéd falvakba jár vásárolni, a főkapitányt szigorú intézkedésre szólította föl.

28 A különbségtétel és főleg a teljesen kárpótlás nélküli beszolgáltatások nem zajlottak bonyodalmak nélkül. A gazdasági veszteség eleve érzékenyen érintett mindenkit. A beszolgáltatás határidejének állandó tologatása pedig szinte azt a reményt kelthették a lakosságban, hogy hátha mégsem vesztik el értéküket egészen a végül is sok esetben az osztrákok által is használt pénzek. Ezenkívül nyilván sokan mélyebb megfontolások, politikai reményeik alapján rejtették el mégis a Kossuth-bankókat, az abban lévő vagyonukat. 22 GYŰJT. 1849.11.151. Pécs, okt.2.; 11.162. Selmec, okt.13.; 11.247. Pest, dec.12. 23 MH 1850.jan.18. l.p. 24 MH 1850.febr.2. 2.p. 25 A pontos dátumot egyelőre csak egy későbbi levél igazoló részéből tudjuk: CSML Tjkv. 1849. okt. 25. 1317. 26 CSML Tjkv. 1849.aug 9. 19. 27 CSML Tjkv. 1849.aug 12. 44. 28 CSML Tjkv. 1849.aug21. 108.