A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - NAGY Ádám: A Kossuth-bankók sorsa Szegeden (1849-1854)

gyar pénzek ellen, ekkor még úgy, hogy némely fajtákat (kincstárjegy, bankjegy, államjegy) korlátozott helyeken és időben, korlátozott összegben osztrák pénzre beváltják. Az 1849. április 12-én fővezérnek állított Weiden táborszernagy mindenesetre már május 20-i pozsonyi rendeletében — hivatkozva a császár előző évi szeptember 25-i első, majd az ezt követő többi korai tiltó rendelkezéseire — a magyar pénzeket „érvény- és értéktelenekének, ezért azokat „megsemmisítés végett általadandónak" nyilvánította.

5 A május 30-án kinevezett következő főparancsnok, Julius von Haynau tulajdonképpen mindezeket megismételve, mindentől függetlenül összes rendeletében a legkeményebben fogalmazott: „...az úgynevezett Kossuth-féle bankjegyek, akármilly neműek legyenek azok, mint törvénytelenek s egészen érvénytelenek, forgásból kitétetnek. ...akárkinél találtatnak, nem csak elkoboztatnak, hanem a birtokos még azonkívül legszigorúbban büntettetni fog. Politikai szempontból a győztes Ausztriának egyértelműen tiltania kellett az osztrák bankjegykibocsátási privilégium megsértésével forgalomba került magyar pénzek elfogadását. A mindennapi gyakorlat azonban sokszor a megszállókat is rákényszerítette a Kossuth-bankók alkalmazására. Nem csak az éppen elfoglalt területeken kellett eltűrniük a visszás helyzetet, hanem a hadsereg számára kiadott rendeletek sem lehettek mindig egyértelműek a csak osztrák, vagy csak magyar pénzek használatát illetően. Az osztrák katonai parancsnokok pénzellátása akadozott, sokszor nem kaptak határozott, maradéktalanul végrehajtható parancsokat a pénzkezelés kérdéseiben, s így használták, ami volt, a Kossuth-bankókat.

7 A bankjegyek beszolgáltatását egy július 11-i rendelet értelmében megsemmisítés, azaz nyilvános elégetés kellett kövesse. Néhány helységben már 1849 közepétől sor került ilyen eseményre, attól függően, hogy a hadi helyzet mikor tette lehetővé: Pozsonyban július 16-án, Pesten július 22-én,

8 augusztus elején Kecskeméten

9 és Félegyházán,

10 Szegeden először augusztus 10-én,

11 Pécsett augusztus 11-én.

12 A pénzégetés képében zajló „ördögűzés" jelenetei a világosi fegyverletétel után bizonyára országszerte megszaporodtak: Egerben szeptember 7. körül volt,

13 Szegeden ismét szeptember 3-án és 15-én,

14 Miskolcon november 17-én,

15 Tótkomlóson pedig december 20-a körül.

16 De volt pénzégetés még 1850-ben és 1851-ben is. A beszolgáltatott pénzekről a hatóságnak „nyugtatvány"-t, mai kifejezéssel átvételi elismervényt kellett kiállítani. Hivatalos listát, táblázatos összesítést is kel5 GYŰJT. 1849. I. 85-86. 6 GYŰJT. 1849. I. 90.; Győr, 1849. június 29. 7 FARAGÓ 1912. 270-283.; F. KISS 1984. 283-286.; RAYMAN 1999. 262-263. 8 FARAGÓ 1912. 282. 9 IVÁNYOSI 1990. 202. 10 V. SZÉKELY 1994. 117. 11 A Csongrád Megyei Levéltár (CSML) ez irányú anyagának levéltári jelzete: IV.B 1107.a, ezért a jegyzetekben csak a következőképpen jelezzük: CSML Tjkv. 1849.szept.17. 460. 12 Idézi RAYMAN 1999. 273. Náray János: Pécsi krónika 1848-49. Baranyai Helytörténetírás 1973. 197. 13 SUGÁR 1973. 213. 14 CSML Tjkv. 1849.szept.17. 460. 15 LESZIH 1938. 100.; DOBROSSY 1975. 16 BML; IV.B. 156.b., 316/1849.