A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

Az őszi költemények csokrát további két műfordítás gazdagítja, színesíti: Szily Ernő: Sarumara: Szarvasok, Moldvay Győző Ricarda Huch: Fa az őszben című versét ültette át magyarra. A Kultúra és nép rovatban Péter László Homer o s a „legrégibb és legjobb" című könyvismertetése szerepel. Marót Károly fenti című könyvét az Egyetemi Nyomda adta ki. Ebben Marót összefoglalja és kritikai vizsgálat alá veszi az addigi Homeros irodalmat. A kötettel kapcsolatos recenziójában Péter László lényeglátóan mutat rá arra, hogy Marót László ezt az alkalmat is megragadja, általános költészetfelfogásának Homerossal kapcsolatos igazolására. Ebben központi gondolatként szerepel a költő és a közösség viszonya. Marót erőteljesen hangsúlyozza, hogy a költő és népe, az egyén és közösség elhatárolhatatlanok egymástól. Élettereik mindig az egymáséin belül esnek. Végső tanulságul, mára vonatkozó érvénnyel fejti ki Marót, hogy az igazi költészet „az egyén és a köz kollaborációjának tökéletesen sikerült valósága". Recenzens fontos kultúrtörténeti eseményként értékelte a Marót könyv megjelenését. Dömötör Sándor A népi kultúra változásához című írásában az egyre inkább uralkodóvá váló marxista ideológia szempontjából vizsgálja a témát. Már az első mondatban lakonikus rövidséggel utasítja el a szellemtörténeti megközelítést. Molnár Eriket citálva fejti ki az anyagi lét elsődlegességét. Ugyancsak megállapítja, hogy a történettudomány feladata nem az események regisztrálása, tehát nem a mit, hanem a miért kérdésének kutatása. A népi kultúrára utalva, annak legfontosabb jellemzőjeként az állandó változást emeli ki a szerző. A népi kultúra megmerevedése szerinte néhány száz éven át védekezési magatartás volt. A sanyarú világból menekült a nép a hiedelmek világába. A társadalmi átalakulással a világos és tudatos rend, a teljes felszabadulás lép a valóságtól elszakadt hamis tudat helyébe. Idézi szerző ezzel kapcsolatosan a dialektikus materialista téziseket. Ökrös László: A szőregi tökcituráról címmel ismerteti a népi hangszert, melynek csak formájában van köze a tökhöz, mert fából készül. Szerb hatásra a tamburából alakult ki a hangszer, és eltűnését is valószínűsíti a szerző, mert a népi hangszerek is a bonyolultság, a tökéletesedés irányában változnak. Dékány József Az alföldi víztársulatok gazdálkodása című publikációjában leszögezi, hogy minden területet, így a folyók árterét is a több termelés szolgálatába kell állítani. Ezt eddig szerinte nem használták ki kellően az elődök. Szerző javaslata részben a juhtenyésztésre, másrészt a gyümölcstermelés favorizálására irányult. (Neki magának is volt gyümölcsöse a Tisza mártélyi árterében, az ú.n. hullámtérben.) Ezt követően gyakorlati tanácsokat ad Dékány József a fajtákra, a telepítés módszerére, sőt számításokat közöl írásában az egyes gyümölcsfajták jövedelmezőségéről is. Szerkesztőségi írás számol be a Magyar Néprajzi Társaság Hódmezővásárhelyen 1948. május 6-8. között megtartott vándorgyűléséről. A beszámoló megemlíti, hogy ez alkalomból nyüt meg a Városi Múzeum néprajzi Mállítása is. Ez a kiállítás a beszámoló szerint a tárgyak használatára, funkcionális szerepére helyezte a hangsúlyt. A vándorgyűlés legfontosabb előadásairól is kapunk tájékoztatást a beszámolóban, az előadók közt olvashatjuk Tálasi István, Tárkány Szűcs Ernő, Bálint Sándor, Vargha László, Ortutay Gyula, Kiss Lajos nevét. Végül szükségesnek ítéli a beszámoló a néprajzi szakemberek évenkénti találkozójának megrendezését.