A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

PUSZTAI Bertalan: A szegedi görög katolikus egyházközség kialakulása. Egy vallási szórvány helykeresése a társadalmi térben

akik ugyan teljes hitegységben vannak velünk, azonban a rítus tekintetében más a fölfogásuk. A görög katolikus magyart itt úgyszólván külön föl kellett fedezni..." 21 Szegeden ebben az időben nyilvánvalóan nem keltett feltűnést a magyar nyelvű, keleti rítusú közösség megjelenése. Az imént idézett beszéd több helyen is utal a tagadhatatlan, és itt, a görög katolikus tömb-területtől távol, minden bizonnyal furcsának ítélt, rítus különbségre. Ezt azonban igyekszik a nemzeti egység tudatával oldani: hangsúlyozni, hogy ugyan más liturgiát követ a római és görög katolikus csoport, de a nemzeti tudat, a magyarsághoz tartozás közösséget teremt. „Bennünket a tradíciók különbözősége tényleg elválaszt ugyan egymástól, de valamennyien érezzük, tudjuk, hogy e tradíciók mögött nemcsak hitegység, hanem nemzeti egység is van." 22 A város többségét képviselő szónok az imént idézett beszédében hosszasan elemezte az ekkorra már de facto használt magyar nyelvű liturgia előnyeit, fontosságát. A közelgő háborúra is utalva ugyanakkor a katolikumot emelte ki: a beszéd a faji ideológián túllépő, azt a szeretet erejével meghaladó katolikumra hívta fel a figyelmet. „Ma, amikor Madridtól Nankingig a gyűlölködés ideológiái uszítanak új világháborúra és a nemzeti érzés csúcsteljesítményét egy túlzó nacionalizmusban, a vérnek és a fajnak az egész többi világgal való ellenséges szembenállásában keresik: ma már csak egyetlen igazi letéteményese van a vér és a faj ellentétein túláradó szeretetnek és ez a katolikum." 23 A szónok külön köszöntette dr. Juhász Istvánt, az egyházközség alapítási mozgalom vezetőjét és az egyházközség elnökét, akit a szegedi gyülekezet ekkor portréjának megfestetésével tisztelt meg. Az egyre jobban megerősödő, a Szegedre kerülő görög katolikusokat tömöríteni képes egyházközség végül 1936 februárjában kapott saját parókust, dr. Ladomérszky Bélát, aki 1944-ig maradt Szegeden. 24 A szervező lelkész Szegedre kerülésével a város közvéleménye számára is egyre ismertebb lett a görög katolikus gyülekezet. A kor szegedi sajtója is beszámolt a görög katolikus parókus megérkeztéről. Ladomérszky felhívással fordult a görög katolikus hívekhez és egyházközségekhez liturgikus felszereléseket kérve. 25 Még ugyanazon évben, 1936. április 5-én a görög katolikus közösség templomán kívül is igyekezett megmutatni magát. Az ünnepséget az egyházközség elnöke, Juhász István nyitotta meg. Beszédének címe — a másvallású jelenlévők tájékoztatására tekintettel — a következő volt: „Kik vagyunk mi görögkatolikusok?" 2 A Szegedi Görögkatolikus Nőegylet tea- vagy fagylalt-délutánokat szervezett és ezzel is igyekezett felhívni a figyelmet a közösség létezésére. Az egyházközségi élet teljes kiépülését jelezte az 1936 novemberében útjára indított Szegedi Görögkatolikus Elet. A lap szerkesztői a parókus, Ladomérszky Béla és a kiadó, az egyházközségi kulturális bizottság elnöke, Moldován Lajos volt. Az első szám beköszöntő cikke külön hangsúlyozta a sajtó fontosságát a mo21 Görögkatolikus Szemle IX/3. 2.o. 22 Uo. 23 Uo. 24 Görögkatolikus Szemle VLTi/6. 2.o 25 Uo. 26 Görögkatolikus Szemle VIII/9. 2.o.