A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)
Farkas Ferenc a munka koordinálását szolgáló körleveleiben e rendszer átadásával kívánta segíteni a csapatok munkáját. Legelőször a férficserkész-mozgalom irányelveit ismertette (1947. ápr. 15.), 141 azután a kiscserkészet szabályait tette közzé (1947. júl. I.) 142 , végül 1948-ban önálló összeállításban publikálta a Teleki-hagyaték átfogó rendszerét, a fentebb ismertetett próbarendszer tételes ismertetésével. 143 Mindehhez a főcserkész még hozzátette: „Sajnos, a hontalanságban nem minden tartható meg, viszont új tapasztalatokkal és lehetőségekkel bővíthető a próbarendszer. A lényeg azonban ma is megtartható. Nevezetesen, hogy a próbák ne álljanak önmagukban, ne legyenek vizsgáztatás és felelet tárgyai. Nem kell ragaszkodni a táblázatban megadott keretekhez és nevekhez, de legyen minden próbának bibliai, magyar történelmi, monda- vagy mesekerete és neve. Ezt akár minden csapat másképpen csinálhatja. Lényeg, hogy a próbaanyagot — kirándulások, táborozások, portyázások stb. — a cserkész élményszerűen élje át. " 144 Természetesen az emigrációs viszonyok közepette a főcserkész hatásköre lényegesen korlátozottabb volt az otthoninál. Amit a szabályzatok közzétételével tett, valójában a jó ügy előmozdítását célzó szolgálat volt, s messze nem utasítás, miként az a fenti idézetből is kitűnik. Ennek ellenére mindazok, akik egykori esküjük szellemében vállalták a munkát, és részt vettek a csapatok irányításában, „híven teljesítették kötelességüket" főcserkészük iránt is, így ezek a szabályzatok a megváltozott körülményekhez adaptált új rendszer hiányában az emigrációs munka első éveiben valóban, s érdemi változtatások nélkül a cserkészélet alapjául szolgáltak. És ez nem csupán a fegyelem és a tekintélytisztelet miatt volt így: az 1941-ben kidolgozott próbarendszer a menekülttábori viszonyok között is életképesnek és hatékonynak bizonyult. A VEZETŐKÉPZÉS BEINDÍTÁSA A csapatokon belül folyó munka képzett vezetőket igényelt. Noha a vezetők többsége már otthon is tiszt, vagy segédtiszt volt, néhányuknak hiányzott a megfelelő képesítése. A fiatalok között is nagy számban voltak olyanok, akik addigra már eljutottak az első vezetői szintig, ám megfelelő képzés hiányában nem tudtak továbblépni. Égetően szükség volt ezért a vezetőképzés rendszerének megszervezésére. Elsősorban az őrsvezetőképzés iránt jelentkezett igény, de hamarosan a tisztképzés megindítása is sürgető feladattá vált. Az első őrsvezetői vezetőképző (vk.) tábort 1947. május 24-27. között a PassauWaldwerke-i menekülttáborban rendezték meg. A tábor megszervezésének gondolata még tavasz elején Beodray Ferencben és Falvy Györgyben fogalmazódott meg. Rövid időn belül kidolgozták a tábor tervét, elkészítették a forgatókönyvét, amely a helyszíntől az ellátás megszervezésén keresztül a kiképzői szerepre javasolt személyek összeállításáig minden részletkérdésre kiterjedt. így amikor né141 III.1.4. 2. körlevél 142 III.1.4. 4. körlevél 143 V. KISBARNAKI FARKAS, 1948. 144 Uo. 8.
