A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

PUSZTAI Bertalan: A szegedi görög katolikus egyházközség kialakulása. Egy vallási szórvány helykeresése a társadalmi térben

szegedi görög katolikus egyházközség hivatalosan 1921-ben, Makó filiájaként alakult meg. Eleinte havonta egyszer illetve a nagyobb ünnepek másnapján tartottak szent liturgiát a jezsuiták kápolnájában, majd a Kálvária kápolnában. A közösség 1929-ban már önálló görög katolikus parókia felállítását kérte Szeged városától. Erre azonban 1937-ig kellett várni. A görög katolikusok 1922-től tartottak liturgiákat a Rozália-kápolnában, melyet a Lechner-térre történt áthelyezése után 1929. november 17-én szentelt újra Glattfelder Gyula csanádi püspök. Az ünnepi liturgiát dr. Torna László makói görög katolikus esperes végezte. Az ünnepen a szegedi és makói görög katolikus hívek mellett a városi közélet számos tagja, például dr. Aigner Károly főispán és dr. Somogyi Szilveszter polgármester is részt vett. A szentelésről beszámoló tudósítás megemlíti azonban, hogy a döntően görög katolikusok lakta területekről nem érkezett küldöttség a jeles alkalomra.

9 A szegedi görög katolikus gyülekezet temploma 1922-től napjainkig a Szent Rozália kápolna. A római katolikus kápolnát 1739-ben, a pestistől való megmenekülés után építették, és a 20. század elején került a görög katolikusok kezelésébe. A barokk kápolna eredetileg a Dömötör-templom előtt állt. Járványok idején (1866, 1872) különösen nagy számban látogatták a hívek. Bálint Sándor idézi Patterson angol utazó 1866-os feljegyzését: „Szegednek van egy katolikus kegyhelye, a Szent Rozália kápolna. Minthogy aratás ideje volt, a parasztság nem ért rá arra, hogy a vallási szertartásokon a munkaidő alatt vegyen részt. Ezért éjféli körmenetekben indultak a kápolnához, hogy közbenjárását kérjék. E körmeneteken óriási sokaság vett részt, kimerülten ugyan a napégette mezőkön végzett fárasztó munka után, de mély vallásos érzülettől ihletve."

10 A Víz után, a Dömötör templom elbontása, sőt a Fogadalmi Templom építése során is érintetlenül hagyták a Rozália-kápolnát. Végül a Dóm tér mai szerkezetének kialakítása miatt, a kápolnát bővítve telepítettek át a Lechner-térre, ahol 1929-ben szentelték fel újra. A szegedi templomszentelésről a 20. század első felének legjelentősebb országos görög katolikus sajtóterméke, a Görögkatolikus Szemle is beszámolt. A lap főszerkesztője, a sajtónak a görög katolikus jogokat érvényesítő, erősítő erejében rendületlenül bízó Gróh István

11 a következőképpen méltatta az eseményt: „Az elmúlt vasárnap kicsi templomot, inkább kápolnát szenteltek föl Szegeden a Lechner-téren. Apróság az egész a Szegeden épülőfélben lévő óriások mellett, mégis milyen nagy dolog nekünk: hisz a miénk, görögkatolikusoké. Új határtorony, erődítmény a Tisza partján, hirdetője annak a grékus reneszánsznak, melyet a hajdúdorogi magyar püspökség megalapítása indított meg ezelőtt másfél évtizeddel." Gróh István vallotta, hogy a magyar egyházi nyelvű keleti szertartás vonzó lehet a nem-magyar anyanyelvű, ortodox hívek számára is: „A mi példánknak, a mi szertartásunknak, oltári nyelvünknek hódítania kell a skizmatikusok között, ez a rendeltetése. A vitézkedő Egyház tagjai vagyunk: katolikusok és magyarok." E szavaknak különleges jelentőséget ad az, hogy a görög katolikus ma9 Görögkatolikus Szemle 1/18. l-2.o. 10 BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. Bp., 1977., 11/260 11 Gróh István tevékenységéhez Id. PRIRIGYI István: Görögkatolikus életsorsok. Debrecen, 1998. 93-95.