A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

jó pedagógust és megbízható magyar embert , s akiben a kormányzó a sikeres ki­ugrás utáni lehetséges miniszterelnököt látta 65 , a nyilas hatalomátvételt követően felesküdött Szálasira, és vezérezredesi rangban kormánybiztosként elvállalta a ki­ürítés és kitelepítés szakmai koordinálását. 66 Tény az is, hogy e döntésével mind emberéletben, mind pedig az anyagi javak tekintetében felbecsülhetetlen értéket mentett meg a pusztulástól, s így katonai esküjéhez híven cselekedett. Ugyanak­kor a Szálasi-kormány melletti kompromittálódása nehéz súlyként nehezedett rá, még akkor is, amikor 1945 januárjában rendelkezési állományba került 67 , majd amikor néhány héttel később új megbízatásaként feladata a Németországba kitele­pített Magyar Királyi Honvédség feletti parancsnokság ellátása mellett a nyugati hatalmakkal való kapcsolatfelvétel volt, különös tekintettel a várható német összeomlás miatti hadifogság feltételeinek rögzítésére. 68 Megítélésében mindemellett fontos körülmény, hogy az amerikai hatóságok személyét elfogadták a magyar honvédség legitim képviselőjének, ezért 1945 má­jusától augusztusig az USA főhadiszállásán képviselhette mind a hadifoglyok, mind a menekültek érdekeit. 69 A hadifogolytáborokba került magyar tábornokok is elfogadták szószólójuknak, 70 így, amikor 1946 elején a hazatérés helyett az emigrációs életet választotta, 71 a menekültek egyik elismert vezetője lehetett. Te­vékenysége ettől kezdve kétirányú volt. Egyfelől az általa kezdeményezett és veze­tett Magyar Szabadság Mozgalom égisze alatt megteremtette az ún. 45-ös emigrá­ció egyik legjelentősebb politikai szerveződését, amely néhány hamvába holt és kétségbeesett kísérlete ellenére (gondoljunk csak az altöttingi országgyűlés kudar­cára) fontos szerepet játszott a menekültsorsot választó magyarok intézmény­rendszerének megteremtésében az otthonitól gyökeresen eltérő körülmények kö­zött. 72 Másfelől a tiltó rendelkezések ellenére élére állt a menekült magyar cserkészet csapatkezdeményezéseinek, akkor, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Ezzel, mint Bodnár Gábor írta róla később, másodszor mentette meg a ma­gyar cserkészetet. 73 64 LAKATOS, 1992.116. 65 GOSZTONYI, 1986. 268., BORBÁNDI, 1985. 29. 66 GOSZTONYI, 1986. 312-313., BORBÁNDI, 1985. 7. és 29. Lépésének körülményeiről lásd: VlGH, 1984. 221-223. Kormánybiztosi tevékenységéről lásd: TELEKI, 1974. 182-199. 67 Kisbarnaki Farkas 1944. október 23. és 1945. január 8. között töltötte be a kitelepítést és kiürí­tést irányító Országos Elhelyezési Kormánybiztosi tisztet, ezt követően a honvédelmi miniszter és a hadsereg-főparancsnok törzskülönítményébe beosztott vezetői tartalékként feladat nélkül maradt. Lásd. BORBÁNDI, 1997. 130. 68 GOSZTONYI, 1986. 374, 402-404., v. KISBARNAKI FARKAS, 1969. 14-16. 69 BORBÁNDI, 1985. 30., Bodnár Gábor: vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc. = Encyclopaedia Hungarica I. szerk. Bagossy László. CALGARY, 1992. 533. 70 v. KISBARNAKI FARKAS, 1969. 16-17. 71 Gosztonyi Péter információi szerint kisbarnaki Farkas előbb haza akart térni, s már úton volt Bu­dapest felé, amikor a bécsi pályaudvaron Magyarországról jövő cserkészek felismerték, és figyel­meztették arra, hogy otthon eljárás és megtorlás várna rá korábbi szerepvállalása miatt. A tábor­nok ennek hatására döntött úgy, hogy mégsem megy tovább. Lásd: GOSZTONYI, 1986. 437. 72 BORBÁNDI, 1985. 30., 32-42., 49-52., v. KISBARNAKI FARKAS, 1969. 17-69 73 Vezetők lapja. 1980. 53. sz. 4., ill. MAROSVÁRI, 1995. 342.

Next

/
Oldalképek
Tartalom